Az interneten rengeteg anyag található a faluról, legtöbbjének átvételét nem tartottam szükségesnek. a legtöbb információ megtalálható a hivatalos honlapon, vagy az általam 2001-ben készített eredeti honlapon. De vannak kivételek. Az alábbi riport a Vasárnap Katolikus hetilap 2003 március 30. számában jelent meg, tartalma miatt itt a helye!
„Az élőket hívom, a holtakat elsiratom, s a felhőket eloszlatom”
Gyergyóremete a Maros bal partján, a Kőpatak mentén terül el, Ditróval és Csutakfalvával egybenőve, mintegy 6 km hosszúságban. Az 1567-es adólajstromban 6 kapuval szerepel. Egyházilag 1726-ban önállósult, ma több mint 6000 lakosa van.
Megérkezve, kedves vendéglátóm, Orbán László pápai prelátus, esperes szívélyes fogadtatás után bemutatta ezt a nagy és jelentős községet.
A helység elnevezését a hagyomány szerint egy ezen a helyen élt remetének köszönheti. Némely utalás valószínűnek tartja, hogy ez a remete János király törvénytelen gyereke volt, akit György barát a domokosrendi szerzeteseknél neveltetett, majd mint apródot maga mellé vett. A későbbiek folyamán az idő tájt, amikor Fráter Györgyöt 1551-ben alvinci kastélyában meggyilkolták, különböző helyeken tűnt fel más-más név alatt, így Gyergyóremete területén is.
Utunk először a plébánia mellett épült egykori kápolna helyére vezetett, amely az 1500-as években épülhetett, viszont ma csak a körvonalai láthatók. Vezetőm elmesélte, hogy régészeti ásatások során kerültek elő az alapkövek, amelyek egy 21 méter hosszú és 7 méter széles kápolna létezését mutatják. A kápolnának sekrestyéje, tornya, bejárata előtt pedig lépcsőzete volt. Feltárásokkor találtak egy „alvó” csontvázat is (a koponyája alatt a két keze és a térdei felhúzva – szakértő tudná megállapítani ezeknek a csontoknak a jellemzőit, de ahogy a prelátus úr mondta: „Ezt a helyet az erdő benövi, míg egy szakember idejön”). A kápolnát a Szentlélek tiszteletére építették, így minden évben pünkösd hétfőjén szentmisét mutatnak be azon a helyen.
A régi kápolnától nem messze megtekintettük a két világháborúban elesettek emlékére felállított emlékművet. Ez a kommunistákat nagyon zavarta, mert rá van vésve a nagy Magyarország térképe, a magyar korona, a Hármashalom és magyar hősök nevei. Ugyancsak ebben a kertben, ahol a régi alapkövek és az emlékmű áll, hever néhány, „kétszekérnyi”, régi sírkő, amelyeket a temető melletti domb alján elfolyó Marosból kellett kihalászni. Átsétáltunk a templom udvarába, ahol a két szentelendő harang állt, majd megnéztük a templomot, amely 1771-ben épült barokk stílusban, Szent Lénárd tiszteletére.
Az udvarban van egy kő arról a helyről, ahol a hagyomány szerint Attila átvonult seregével. A rávésett jelek alapján ez egy olyan kő lehet, amellyel temetőhelyet jeleztek.
A templomban van egy régi tabernákulum, amelyet kovácsolt szeggel illesztettek össze. A jobb oldali mellékoltárt egy Mária-festmény, a kolozsvári könnyező Mária-kép másolata ékesíti, amelyet 1780-ban Lázár Mózes gróf, a helység kegyura adományozott a templomnak.
A templom megtekintése után „idegenvezetőm” kocsijával végighordozott a községben, ahol éppen a gyergyóremetei falunapok programjai alkalmat adtak a nagyvilágban szétszóródott remeteiek találkozására és együttünneplésére. A prelátus úr elmondta, hogy nagyon sokan a faluból idegen földön keresik a kenyerüket. Sok családból az apa megy el dolgozni, így a gyermekek férfipéldakép nélkül nőnek fel.
A településhez még két kápolna tartozik: a kicsibükki (csíkbükkösi) 1938-ból, amelyből a hívek részben kihaltak, részben visszaköltöztek a faluba, és a csutakfalvi Árpád-házi Szent Margit kápolna 1949-ből, amely mai alakját 1967-ben kapta.
Az első világháború után küzdelmes idők jártak Gyergyóremetén: iskolaépület nélkül, tanítás tanító nélkül, mindennapok gondjai pénz nélkül, templom harang nélkül maradt.
A háború előtt a templomnak öt harangja volt, de csak egy 621 kg-os maradt meg. 1922-ben gróf Majláth Gusztáv Károly püspök 25 éves püspöki jubileumának emlékére egy 30 kg-os harangot ajándékozott, 1924 nyarán még egy 251 kg-os harang került a toronyba a hívek adományából.
Folyó év június 13-án újabb két haranggal gazdagodott Remete népe, amelyek az élőket hívni, a holtakat elsiratni, s a felhőket eloszlatni rendeltettek. Az egyiket „Azokért, akik meg sem születtek és mégis meghaltak Szent László király oltalmába Orbán László pápai prelátus, esperes öntette”, a másikat „A Szent Család tiszteletére Szotyory Melinda-Zsuzsa és Orsolya ajándékozta”, akik Csomafalváról Amerikába származtak el. E harangok közül az egyik a templomtoronyba kerül, a másikat az alszegi hittanteremnél haranglábra helyezik, hogy annak a „szegeletnek is legyen egy szent helye”.
A harangöntő cég tulajdonosa, Lázár Imre, elmondta: „A harangok Székelyudvarhelyen készültek. Három éve kezdtünk önteni harangokat, azóta kb. 40-et sikerült elkészítenünk. Nagy kihívás volt a megöntésük, de úgy érzem, sikerült eleget tennünk.”
Az adományozó Szotyory Melinda-Zsuzsa bevallotta, hogy „Nekem itt van a szent föld, 34 éve Amerikában élek, de hazajárok, mert hazahív a föld. Mivel haranghiány volt, ide adtam adományomat, ahol szükség volt.”
Fazakas István büszke arra, hogy ilyen plébánosuk van, hogy megérte náluk a gyémántmiséjét, és megajándékozta a falut haranggal.
Balázs Hegedűs Vilmosné Juliánna: „Elsősorban a papunkra vagyok büszke, aki nekünk mindent kivívott, látszik az ő keze munkája a templomon, az iskolán, a gyermekeken. Az Isten segítse meg, éljen addig, hogy ő temessen el minket.” Hegedűs Lénárd elmondása szerint szinte sírni kezdett, amikor meglátta az új harangokat. „Ilyet még én sem értem, pedig idős vagyok.”
A harangszentelést megelőző szentmisét Bálint Lajos nyugalmazott érsek mutatta be öt koncelebráló pappal együtt. Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta: „Ezek a harangok az élni akarásotoknak a jelei, de ez még nem záloga, nem garanciája a megmaradásunknak. Legfőbb kívánságom, hogy ne csak hirdessék az élni akarásotokat, hanem arra ösztönözzenek, Isten, akinek kezében van a sorsunk, segítsen erre titeket!”
Mihálcz Márta
