A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2024 december 9-én különleges irodalmi est volt: Puskás Ferenc P. Hugolin (írói nevén Remetei Ferenc) Különös emberek című kötetét mutatták be. A rendezvény nemcsak egy könyvbemutató volt, hanem egy elveszettnek hitt irodalmi kincs újrafelfedezésének ünnepe is.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban december 9-én különleges irodalmi est volt: Puskás Ferenc P. Hugolin (írói nevén Remetei Ferenc) Különös emberek című kötetét mutatták be. A rendezvény nemcsak egy könyvbemutató volt, hanem egy elveszettnek hitt irodalmi kincs újrafelfedezésének ünnepe is.
Az est színpadi részvevői Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin szerkesztő-újságíró, a kötet szerkesztője, Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, Bagossy Norbert és Tatár Attila, a Bagossy Brothers Company zenekar tagjai voltak, a házigazda pedig Juhász Anna irodalmár volt.
Jonica Xénia levéltáros elmesélte a kéziratok megtalálásának történetét. Az erdélyi ferences rendtartomány dokumentumait 1949-ben államosították, amikor a román kommunista hatalom több mint kétszáz szerzetest kényszerlakhelyre küldött. A rendtartomány levéltára a Kolozsvári Állami Levéltárba került, ahol máig feldolgozatlanul, hivatalosan nem létező anyagként őrzik.
2016-ban újabb fordulatot jelentett, hogy a kolozsvári ferences kolostor felújítása során váratlanul előkerült néhány doboznyi iratanyag. Ez a felfedezés indította el azt a nagyszabású kutatást, amely során Erdély 26 egykori ferences kolostorában újabb értékes dokumentumokat találtak meg, így Hugolin atya hagyatéka végül ötdoboznyi személyes iratot, kéziratokat és fényképeket tartalmazott.
Puskás Ferenc 1908-ban született Gyergyóremetén. Élete már gyermekkorában nehéz fordulatot vett: az első világháborúban elvesztette édesapját. Édesanyjával különböző kolostorokban találtak munkát és menedéket. Tizenöt évesen jelentkezett a ferences rendbe, ahol 1931-ben pappá szentelték. Bár tehetséges diák volt, és elöljárói Rómába akarták küldeni tanulni, ez meghiúsult, mert nem volt román állampolgársága – édesanyja az első világháború után elmulasztotta azt igényelni.
Az 1930-as évek elejétől kezdve publikált az erdélyi katolikus lapokban. Daczó Katalin szerkesztő az esten elmondta, hogy az írás központi szerepet játszott az életében – naplójegyzeteiből kiderül, mennyi energiát fordított arra, hogy saját írógéphez jusson, amit végül 1935-ben sikerült megszereznie.
A most megjelent kötet négy kisregénye a két világháború közötti Erdély társadalmi kérdéseit dolgozza fel. Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere kiemelte, hogy bár a történetek erősen kötődnek a helyi környezethez, egyetemes emberi értékeket tematizálnak: visszatérő témák az otthon és az elvágyódás, a modernizáció és a hagyományok összeütközése, valamint a generációk közötti konfliktusok.
Az est különleges mozzanata a Bagossy Brothers Company két tagjának a részvétele, akik nemcsak zenéjükkel, hanem személyes vallomásaikkal is kapcsolódtak a témához. Tatár Attila, a zenekar tagja megosztotta saját történetét arról, hogyan vezetett vissza útja Gyergyóba többkontinensnyi kitérő után. „Azt hiszem, 11 éves voltam, amikor gyerekként egy szüleimnél töltött időszak után valahogy elkezdtem visszavágyni Gyergyóba… Ez olyan erős volt, hogy ez onnantól fogva meghatározta az egész életemet” – vallotta.
Az est zárásaként Laczkó-Albert Elemér felolvasta Hugolin atya Karácsonyi ének című novelláját, amely megható történeten keresztül mutatja be egy árván maradt „nyápic, kicsi legény” első kántálását, így képet alkothattunk az író kivételes érzékenységéről és elbeszélői tehetségéről.
A Különös emberek megjelenése, úgy tűnik, nemcsak irodalomtörténeti jelentőségű esemény, hanem annak bizonyítéka is, hogy a múlt század erdélyi magyar irodalmában még mindig vannak felfedezésre váró kincsek, amelyek a mai olvasó számára is érvényes üzenetet hordoznak.
Eredetileg megjelent ITT.
