Érdekes dolgokat hoz szembe néha az Interneten áramló információ folyam. Ma például gyermekkorom egyik legendás alakja jött szembe, fapapucsban. Szerintem mindenki ismeri, aki egyszer is figyelmesen szétnézett a temetőbe menet, sírja az ösvény bal oldalán, mintegy húsz méternyire a temetőkaputól látható, Remetén meglehetősen szokatlan módon a feliratos oldalával a kereszt hátán, az arra járók felé fordítva. Szintén szokatlan dolog volt abban az időben, hogy kép is van a felirat mellett.
Ő nagyapám unokatestvére, aki végig járta a keresztény világ legfontosabb, gyalog elérhető jeles helyszíneit, zarándokhelyeit a Szentföldtől Satiago de Compostelláig. Én leginkább arról imerem, hogy nagyanyám egyik visszatérő bánata az volt, hogy a nagyapámat az ünneplője zsebében felejtett , rózsafából készült rózsafűzérével és imakönyvével együtt temették el, amiket a Gyuri bácsitól kapott amikor az hazatért a Szentföldről. Évekig azt hittem emiatt, hogy a rózsafűzér attól kapta a nevét, mert rózsafából van. De lássuk a korabeli tudósítást, Szegedről:
"Ma délelőtt egy nagykalapú, galléros köpenyű, keresztes betű zarándok állított be a helyettes főkapitány hivatalába és engedélyt kért arra, hogy néhány napi itt tartózkodása alatt a bucsusoktól könyöradományokat fogadhasson el. Laczkó Györgynek nevezte magát, 16 éves. Gyergyóremetéről jött Szegedre és 21 napig gyalogolt. Máriaczellre igyekszik. Azt mondja, mindenütt gyalog teszi meg az utat és úgy reméli, hogy mához egy hónapra elér a kitűzött helyre. A főkapitány megadta az engedélyt a fapapucsban zarándokló szentéletű idegennek, aki egyik különlegessége lesz a híres havi búcsúnak."
Szeged és Vidéke, 1904. augusztus 4 / 239. szám
