Cseres Tiborral beszélget Bertha Bulcsu

Bertha Bulcsu: Ha kinyitjuk Cseres Tibor valamelyik könyvét, lapjai közül óhatatlanul ránkzúdul a történelem, így talán nekem is megbocsátható, hogy Zsigmond magyar király egyik mondását idézem, aki persze mellékesen cseh király is volt és német-római császár, azt mondta, amit följegyeztek, hogy „egyetlen nap ezer nemest és lovagot nevezhetek ki, de nem vagyok oly hatalmas, hogy ezer év alatt egyetlen tudóst teremtsek."

Segesvár ódon utcái sok érdekes titkot rejtenek. Egy különleges régi szász házban él Nagy Vilmos rézműves, aki májusban lesz 90 éves. Bár székely ezermester elődeire hivatkozva autodidakta módon sajátította el a mesterséget, alkotásaiban, amelyekből erdélyi templomokban osztják az úrvacsorát, bámulatra méltóan lényegíti át az anyaghoz igazodva a népi motívumokat, s a kész mű olyan lesz, mintha a híres középkori rézművesek keze nyomát viselné.

Gyergyóremete szülöttje

így hirdetik a plakátok Gyergyóremetén Nagy Vilmos, Segesvárt élő képzőművész ötvösmunkáinak és szobrainak kiállítását. Gyergyóremetén ugyanis nemrég került átadásra az új művelődési otthon. És Nagy Vilmos, bár időben rég és térben elég messze került Gyergyóremetétől, nem restellte a fáradságot, hogy műveiből kiállítást rendezzen szülőfalujában ebből az alkalomból. Mert nem felejtette el szülőfaluját. És úgy látszik, a szülőfaluja sem felejtette el őt.

Munkásélet, 1975 (19. évfolyam, 5-52. szám)1975-09-12 / 37. szám

 Szeretik őt a színek, sokszínű, sokarcú szenvedélyes ember, tűzhordozó, akinek több hektárnyi lelke fölött seregélyek rajzanak, mindig más-más alakzatban