Főurak, akik egykor idegenből hoztak „alázatos“ munkásokat
Papot sürgetnek a szétszórtságban élő székelyek
Csíkszereda, jan. 29.
Az iskolánkívüli népművelés Csíkszeredán hetenként egyszer tart előadást. Legutóbb vitéz Miklós Gergely tanfelügyelő szabadelőadás keretében ismertette a szétszórtságban élő magyarság kérdéseinek csíki vonatkozásait.
Előadása kezdetén szomorúan állapítja meg, hogy Ormányság és Garamvölgye magyar falvaiban minden 4—5-ik ház ablakát beszegelik, gazda nélkül marad, mert ezen a vidéken elképesztő méretekben dühöng az egyke és egy se .
Vannak aztán erdélyi falvak, ahol túlnyomórészben ősi magyar nevet viselő, vérségileg kétségtelenül hozzánk tartozó emberek és családok élnek és még sem tudnak magyarul- Sziilágymegye egyik falucskájában két gazda: Nagy Juán és Nagy Dumitru ingatlan felett összekülönböztek. Mérnökhöz fordultak. A magyar szakembernek az volt az első dolga, hogy a vitás ingatlant telekkönyvi helyzetét tisztázza- Nagy elképedésére megállapította, hogy a nagyobb kiterjedésű föld az immár évtizedek óta nem létező református egyházközség nevén áll. Amikor mérnökünk ismertette a helyzetet az érdekeltek előtt, nagy lelkendezve és hiteles bizonyítékokkal alátámasztva előadták a felek, hogy Juon nagyapja kurátor, Demeteré pedig református pap volt a faluban, így némultak el a magyar egyházak harangjai Erdély községeiben.
Ma is vannak falvak, ahol még 80—90 ember állja körül a fából eszkábált haranglábát. Vigyázni kell, nehogy ezek is elnémuljanak örökre!
A Lázár és Barcsay grófok telepítési mozgalma
Előadás a továbbiak során Csík vármegye tanfelügyelője kétségbevonhatatlan történelmi adatok alapján (Domus históriák) állítja: Gyergyóvasláb, Tinka és Botatizesek, Várhegy, Galócás, Salamás, Holló, Bélbor, Hollósarka Békás és más kisebb települések idegen lakosságát a gyergyószárhegyi Lázár és Barcsay grófok telepítették be Moldovából. Ezek a Székelyföldön élő főurak olcsó és „alázatos” munkaerőket akartak A telepítés a XVII. században kezdődött- Annak idején a munkába állított idegeneknek csak keresztnevük volt. Aztán foglalkozás szerint az egyiknek például, aki a raktárak kulcsait kezelte, „Kócsár” nevet ragasztottak. Ebből a névből idők rendjén aztán „Culcer”, majd „Culceriu” nevet faragtak. A többi nevek eredetét is hasonlóan vissza lehet vezetni. Gyergyóvárhegy egyik tízese Bors családnevűekkel van tele. Ezek mind székely származásúak. Ma nem tudnak magyarul. A Domus história szerint— hangoztatja az előadó — idegenből jött rabló vette be magát, a várhegykörnyéki erdőrengetegbe. Szakadatlanul fosztogatta a Lázár grófokat. A rablóvezér ártalmatlanná tételére telepítettek erre a vidékre moldovai idegen és elszegényedett alcsíki székely családokat. 1789-ben a 189 magyar léleknek Urna -volt papja- Ugyanakkor 176 idegen lelki ügyeit két pap intézte. Hasonló volt a helyzet a többi, ma jelentős mértékben más ajkúak által lakott községekben is. — Az igazság kedvéért, megcáfolhatatlan történelmi tények alapján meg kell állapítanunk — hangoztatja vitéz Miklós Gergely tanfelügyelő —, hogy a Lázár és Barcsai grófok idegen templomokat építtettek, kegyúri alapon pópákat tartottak, — amint több egyházközség történelmi feljegyzései igazolják — alapítványokat tettek
Új viseletet öltenek magukra a ditrói és remetei legények
A lelkiek mellett az idegenből betelepített szapora családok anyagi jólétéről is gondoskodtak a földesurak ... Gyergyóbélbor községben például igen gazdag ilyen családok laknak. Immár évtizedek óta az ország két legszaporább székely községe: Gyergyóditró és Gyergyóremete látja el szolgalegényekkel ezeket a falvakat.
Valóságos székely temető lett ez a község.
Hogyan és miként? A kérdésre így válaszol az előadó: — Köztudomású, hogy a székely szolgalegények esztendőre szegődnek s kosztjuk után első fizetési eszközként „egész ruházatot” kötnek ki. Csak ezután kerül sor a készpénzben megállapított pénzöszszegre. A székely szolgalegény, aki cselédkönyve átadása pillanatában szót sem tud más nyelven egy esztendő múlva már kieresztett ingben jár gazdája jóvoltából.
A negyedik esztendőben már alig tudanyanyelvű, idegenleányt vesz feleségül s a Gyergyóremetéről elindult Péter Sándor gyermekeiből Petrescu Juon, meg Floare lesz ... így vész, pusztul, kallódik a drága magyar élet.
Másik óriási jelentőségű, mindenképpen kiküszöbölésre szoruló jelenség a paphiány. A kérdéses területeken jelentős faipar van, hisz a Csíki Magánjavak nagy kiterjedésű erdőségei is itt fekszenek. A nyomorrúság által hegyek közé kergetett székely munkáscsalád újszülött gyermekét nem tudja magyar papnál keresztelni s utolsó óráján maga sem fordulhat lelkivigaszért magyar paphoz, mert nincs. A mindig készséges másik pap azonban kéznél van. A római katolikus, vagy református szülőktől származó gyermeket megkeresztelik más vallásra. Ezzel — mi erdélyiek jól tudjuk — eldőlt a magyarnak született gyermek nemzeti hovatartozása. — A szomorú tapasztalatokban gazdag magyarok jól látják már a helyzetet.
Ennek a világos szemléletnek köszönhető többek között például, hogy a hodosi magyar gyári munkáscsaládoknak telkeket, vásároltak s az ONCSA lakóházakat épít, számukra Nagy és minden magyarok érdekét szolgáló célkitűzés, fajtánk minél gyorsabb anyagi és szellemi megerősítése. — Gyergyóbékás 13 tízesének ősi magyar elnevezése azt bizonyítja, hogy a más fajhoz és hithez tartozók vendégekként jöttek erre a földre.
Nyáron kerékpáron, télen sítalpon járó szerzetes
Papokra és ismét papokra van szüksége ezeknek a vidékeknek. Hivatástudat érző, fajtájukat szerető, apostollelkű és gondolkozást magyar papokra, akik fajtájuk kebelére viszik az elvetélt gyermekekből álló népes nyájat Vannak szerzetesek, akik önként, nagy-nagy szeretettel és határtalan hivatástudattal vállalják ezt a munkát- Benjamin szentferences atya Kóstelek és Gyirkés községekben, közel 25 négyzetkilométeres körzetben bámulatos munkát fejt ki-
Nyáron kerékpáron, télen magafaragta sítalpakon járja szakadatlanul híveit, jön Csíksomlyóra jelenteni ... P. Benjamin nyája rendben van ... — Történelmi tények szerint immár több, mint másfélezer éve Erdély őslakója a székelység — fejezi be Miklós tanfelügyelő. — Ez a hatalmas és dicső múlt kötelez. A legmagasabb helyen ülő és intézkedő tisztviselőtől le a napszámosig egyakarattal, egységes áldozatkészséggel, hivatástudattal telített munkával azon kell dolgoznunk, arra kell törekednünk, hogy minden körülmények között helyt álljunk , fajtánk elhivatottságát, tehetségét érvényesítsük a Kárpátok koszorúi között.
Ferencz Gyárfás
Székely Nép, 61. évfolyam1943-01-30 / 24. szám
