A faluban gyűjtött igen gazdag népmesekincs sokhelyen felbukkan néprajzi munkákban, folklórgyűjteményekben. Az alábbiakban ennek egy igen különleges esetét mutatjuk be, amikor a gyergyóremetei népmese-kincset az egyetemes magyar népmesekincs arhetípusainak illusztrálására, a magyar népmese alfajainak bemutatására használták fel az egyik legrangosabb magyar kiadványban, a Magyar Néprajz V. kötetében.
A bika a templom tornyán
„Fű nőtt az egyszeri falu temploma tornyán. Tanakodtak az emberek, mit tegyenek azzal, hogy kárba ne vesszen. Végre is azt határozták, hogy felhúzzák oda a falu bikáját és lerágatják vele.
Felmentek tehát a toronyba, onnan egy hosszú kötelet eresztettek le, alul rákötötték a bika nyakára és húzni kezdték felfelé.
A szegény bika fuldoklása közben a nyelvét is kivetette. Amikor ezt meglátták, örömmel kiáltozták: – Húzzad komé, látod-e hogy kívánja, még a nyelvét is nyújtja utána!” (Molnár Károly gyűjtése. Gyergyóremete, Csík m., 1916; Berze Nagy 1961: 151.)
