Foglalójegyek, fajegyek

Gyergyóremete (Csík vm.)

A tulajdonjegy egyik válfaja, amelyet főleg a székelyek az irtásra kiszemelt erdőben levő fenyőfák szálainak törzsére embermagasságnyira és a föld felszínén látható gyökereire ráróttak. E művelettel nemcsak a megjegyzett fák, hanem a terület is közösből magántulajdonba került. Gyergyóban rönkjegy, Háromszékben tönkjegy a neve. A fajegy használatára a 16. sz.-ig visszavezethető adatok azt is mutatják, hogy a székelyek családi jegyeiket leszármazóik részére továbbadták, akik azt nem lényeges megkülönböztető jellel ellátva alkalmazták. Házi eszközeiken (szekéroldal, villa, fejsze stb.) is megtalálhatók, sőt egyes gyergyói falvak temetőiben a sírokon a latin írást pótolják.

A fajegynek a székely rovásírással vagy a fennmaradt jegyekkel való kapcsolata csak feltételezés; eredetük kérdése még tisztázatlan. – 2. Elszámolási jegy, amelyet a bérmunkában erdei fakitermelést végző székely ember fejszével tett az általa kivágott szálfára; a munkavezető a bérfizetést a fajegy alapján végezte. – 3. Minőséget jelző jegy, amelyet a deszka bütüjébe tesznek a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk osztályozása alkalmával. A megjelölés történhetett égetéssel és festéssel.

A jegyek használói voltak a 20. század elején: 1. Albert Márton, 2. Ferencz István, 3. Ferencz János, 4. Bakos Dávid, 5. Portik Sz. József, 6. Portik H. Ádám, 7. Balázs Cs. Imre, 8. Balázs Lukács, 9. Balázs György, 10. Portik Lajos, 11. Brassai János, 12. Péter János, 13. Molnár Mihály, 14. Molnár András, 15. Laczkó Balázs, 16. György János