A vízözön után megindult az Isten egy jó emberivel, már nem tudom kivel. Ahogy értek el valamilyen tárgyat, abból mind teremtett egyféle nemzetet az Isten. S mán kezték számlálni, hogy már minden nemzetet teremtettek, csak magyart nem. Vitatkozásba jöttek a társával, mert társa nem akarta, hogy magyart teremtsenek. Azt mondta, hogy a magyar büszke és káromkodós. Az Isten nem fogadott szót, oszt elérték luganét, S az Isten belerúgott a luganéba, és kiugrott belőle egy férecsapott kalapú magyar s egyet káromkodott s azt kérdezte az Istentől, hogy hol az igazolvány, így lett a magyar és olyan büszke lett, amilyen volt.
Folklór Archívum 1. (1973) Nagy Ilona: Eredetmagyaráző mondák Gyergyóremete, 1968.
