Ferenczi István

"Krisztusfaragó István", fafaragó

(Gyergyóremete, 1910. július 17. - Csíksomlyó, 1988. január 4.)

1916: a csíksomlyói árvaházba került. 1924: hazatért, 1926: Szászrégenben suszterinas. 1932: visszatért Gyergyóremetére suszternak. Közben farigcsált, s mert szerette a zenét, hegedűt készített. A jámbor asszonyok megkérték, hogy készítsen feszületet az egyik útelágazáshoz. Amikor elkészült, akkora tetszést aratott, hogy elnevezték őt Krisztusfaragónak.

1935: a csíksomlyói árvaház susztere lett, majd Brassóban gyári munkás. Megnősült, 1938: a bécsi döntés után visszaköltöztek Csíksomlyóra, útközben kirabolták őket. A borvíz-kútnál sajátkezűleg épített kis házat, s faragta a teljes berendezést. Felesége a ‘kollektívben’ dolgozott.

1943/44: a KALOT népfőisk. faragóműhelyében Szervatius Jenőtől tanult, ettől kezdve foglalkozott komolyan faragással. 1986: súlyos beteg lett.

A csíksomlyói kegyszoborról készített másolatai külföldre is eljutottak, egy Budajenőn is látható; a csíksomlyói kegytemplom sekrestyeoltárai; Gyergyóhodoson a Szentsír Krisztus-szobra, Betlehem; Galócán Jézus Szíve-szobor; kisebb-nagyobb feszületek.