Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval
A húsvétra készülődés egyik legkedvesebb elfoglaltsága a tojásfestés. Gyermekkoromban már napokkal azelőtt szorgosan gyűjtögettem az érdekes formájú leveleket, virágocskákat, hogy minél szebb mintázatú tojásokat festhessek. Nagybátyám pedig több tollhegyet is elhasznált, míg megrajzolgatta a rokonságnak, sósavba mártott tojásíró pennájával az írott tojásokat. Ez utóbbiakat kitüntetett vendégeknek tettük a csíráztatott gabonával vagy mohával bélelt tálra. A tojásfestés gyökereiről, hagyományáról vidékünkön, Kisné Portik Irén néprajzkutatót faggattuk.
- Milyen mélyre nyúlnak a tojásfestésnek, mint néphagyománynak a gyökerei?
- Kárpát-medence szerte a honfoglaláskori sírokból kerültek elő festett tojáshéjak. Ebből arra lehet következtetni, és ezt László Gyula professzor is megerősíti hogy őseink mágikus erőt tulajdonítottak a tojásnak, így könnyen átkerülhetett az új hit, a kereszténység ünnepeinek formaelemei közé. A kereszténység csak úgy tudott gyökeret verni a magyarság körében, ha valamelyest fennmaradt a folytonosság a régi hittel. A piros tojás színe az életet jelképezi, és valamennyi nép etnogenezisének része. Nagyon sok eredetmondában fellelhető a tojás motívuma: a tojásban van a káosz, amely kettéválik és ebből születik meg a nemzet. A tojás tehát a születést jelképezi. A keresztény hit feltámadást hozó Krisztusa rokonítható az ősmotívummal. Vagyis amilyen könnyen töri fel a csirke a tojás héját, ugyanolyan könnyen töri fel a feltámadó Krisztus is a kővel elzárt sírját, és beteljesíti az írást, megváltást hozva az emberiségnek. Ezenkívül a tojáshímeken számos régi vallási motívum látható: a nap, a kör motívuma, amely az isteni hatalmat jelképezi. A nap motívum gazdag változatai megtalálhatók a gyímesi-, de a Gyergyó vidéki írott tojásokon is. Fellelhetők a varjúcsőr, tyúkláb, a kakastaréj, kecske körme, kecske szarva, berbecs szarva, kígyó, fecske farka ősi motívumai is.
- Milyen festéket használtak hajdanán a tojásfestésre?
- A böjt idején külön gyűjtötték a piros és a fehér hagyma héját. A népi hit azt tartja, hogy az ebben az időszakban összegyűjtött hagymahéja fest a legjobban. A hagyomány szerint nagypéntek volt az a nap, amikor megfestették a tojásokat. A hagymahéjból nagyon erős teát főztek, s ebbe a főzetbe mártották a tojásokat, ami egy nagyon érdekes rozsdásbarna színt adott, illetve ennek egy enyhébb, sárgásabb változatát. Gyergyóban talán azért merült feledésbe a tojásírás hagyománya, mert adott esetben népszerűbb lett a hagymahéjjal és levélmintázattal festett tojás. A levelet rásimították a tojásra, ezt ronggyal beburkolták és így mártották a festékanyagba. Ez egy fantázia felületet hozott létre, két egyforma nem volt, és hamarabb ment, mint a tojásírás. Az újnak mindig is varázsa volt, s ez az oka, hogy manapság csak a nagyon idős emberek emlékezetében él még a tojásírás hagyománya.
- Gyergyó vidékén menynyire élő ez a hagyomány?
- Amíg el nem kezdtem ezen a vidéken tojáshímek után kutatni, nagyon sok embertől hallottam, hogy Gyergyóban nincs hagyománya a tojásírásnak. Ez nem így van, mert én már gyermekkoromban, remetei nagyanyámtól tanultam meg a viasszal írt tojáshímeket. Édesapám készített nekem egy kesicét (tojásíró eszköz), amivel az első írott tojásokat készítettem.
- Hogyan gyűlt össze ez a rengeteg minta?
- Gyergyóban a minták összegyűjtése meglehetősen szokatlan módon történt. Nagyon idős embereket kerestem fel, akik még emlékeztek, hogy hajdanán itt is írtak tojást. A már meglévő gyűjteményemmel felfrissítve az emlékezetüket megmutatták, hogy miben tér el az itteni írott tojás a gyímesitől, így nagyon sok változatot sikerült összegyűjteni a Gyergyósmedencéből. Közel 130 mintát rajzoltunk le, melyek között olyan is van, ami összehasonlítva a magyar nyelvterület többi vidékeinek motívumaival, máshol nem ismeretes. Ezekből jövőre egy gyűjteményt szeretnék összeállítani. Persze ezeket tojásra írva is meg akarom örökíteni. Miért fontos, hogy tojásokon legyenek meg ezek a minták? Miért nem elég, ha csak síkban ábrázolva maradnak fenn? Ez azért lényeges, mert a tojásnak egy jellegzetes geometriai formája van, amit síkban nem lehet élethűen rögzíteni, így elvész az az érdekes hatás, amit éppen a forma fejt ki. Ezeknek a mintáknak síkban kiterített rögzítése érdekes azok számára, akik ezt kutatják, de jó ha van egy olyan hely, ahol megtekinthető a gyűjtemény a maga valóságában Fontos dolog azoknak a világképeknek az ismertetése, ami átélte a keresztény felfogás változásait és megmaradt a mai napig. Ezeket úgy is lehet tárgyalni, hogy átöltözött pogány köntöséből keresztény ruhába, de nagyon sok olyan tojás motívum is megmaradt, ami a pogány vallás rontáselhárító, gonoszság-távoltartó mintázataként szerepel. Érdekes az is, hogy ezek minden tiltás ellenére megmaradtak, és összhangban a népmesék anyagával, a rontáshordozó állatoknak csak azokat a részeit ábrázolták, amelyek ezt hordozzák. Ezek a motívumok kapcsot képeznek a pogány szellemiség, és az azt megjelenítő formavilág között.
- Gyergyó-medence melyik részén él leginkább a tojásírás hagyománya? Honnan gyűjtötte a legtöbb mintát?
- Gyergyóremetén találtam a legtöbbet, Gyergyószentmiklósról, Tekerőpatakról is vannak mintáim, de a gyűjtést nem tekintem befejezettnek. - Kiktől tanulta a legszebb tojáshímeket? - Apai nagyanyámat már említettem, Gyergyóremetéről néhai Fazakas Józseftől, Portik Alajostól (Alózsi bácsi), Balázs Laczkó Ádámnétól tanultam sokat. A csomafalvi anyagot Fehér Gizella gyűjtötte össze, a gyímesi tojáshímeket pedig Bartis Erzsébet ismertette meg. Erzsike mondta, hogy amikor hozza elő a fészekből a tojásokat, már látja melyik minta érvényesülne rajta a legjobban. Ilyet csak az tud mondani, akiben élnek ezek a minták.
- Amíg mi a tájház tornácán beszélgetünk, bent a szobában szorgos munka folyik. Fiatal asszonyok, lányok a tojásfestés művészetével ismerkednek. Kik ők, és honnan tudták meg, hogy itt ezt is meg lehet tanulni?
- Március elsejétől a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány összefogásával a Kárpátok Eurórégió támogatásában elindítottunk egy kézműves képzést. Ennek része a tojásírás is, amit alig egy hete kezdtünk el. Akkora volt a népszerűsége, hogy elment a híre, így csoportok, osztályok váltják egymást. Az elmúlt időszakban 12 osztály és közel hetven felnőtt tanulta meg a tojásírást. Olyan osztály is volt, ahol a gyermekek együtt jöttek a szüleikkel tojásírást tanulni. Nagyon örvendek, hogy ekkora a népszerűsége, ennyire érdeklődnek az emberek iránta. Szentül hiszem, hogy egy olyan évszázad elé nézünk, ahol nemcsak divatszerű reneszánszát éli a népi kultúra, hanem a magyarság körében a gyergyói ember is ráébred arra, hogy az értékeinket meg kell tartani, mert csak így lehet megmaradni.
Jánossy Aliz
Új Kelet, 4. évfolyam, 2001-04-13 / 14. szám
