Kevesen tudják, attól még tény, hogy Horváth István (1908. október 9 – 1977. január 5.) többször megfordult Gyergyóremetén, az egyik legszebb verssora is itt született.
Horváth István: Ütközők között: válogatott versek, Magvető, 1983, 255. oldal
Bölöni Domokos 2007-ben a költő halálára írt versében (Lobogó lélek a mindenségben - Népújság, 2007 január 7) is ezt idézi fel:
[...]Hányszor láttam a széjjel heverő, marokba vágott búzaszálakata vihar karmai között megsemmisülni.
Szeretném kévébe ölelni, kalangyába tömöríteni
szálanként széteső népemet.
Vigyáznom kell a farkasok miatt.
Mert míg tűz kél a jeges fogakon,
reám zúdulhat, s eltipor
a lángoló őzek rohanása.[...]
