Balás Jenő

bányamérnök

(Gyergyóremete, 1882. dec. 19. - Budapest, 1938. márc. 6.)

Oklevelét 1907-ben a selmecbányai főiskolán nyerte. 1912-ben Kolozsvárott magánmérnöki irodát nyitott és Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette; utóbb saját bányavállalata volt. Nagy érdemei vannak a Vértes és Bakony hegység országos kincset jelentő bauxittelepeinek (Gánt stb.) felfedezésében és feltárásában.

1922-23-ban megszerezte magának a bányajogosítványokat, ezeket a későbbi Bauxit Trösztnek eladta. Újabb kutatásainak befektetései anyagilag tönkretették. 1934-ben kidolgozta és könyvben ismertette a budapesti hévvizek hidrológiai rendszerét. 1935-ben a Velencei-hegységben végzett érckutatásokat, de anyagiak híján nem tudott eredményt elérni. Kidolgozta a Velencei-tó rendezési tervét. 1936-ban a Balaton holtterületeinek megszüntetésére és a Sió-csatorna hajózhatóvá tételére dolgozott ki újabb terveket.

Fennmaradt könyve: "Budapest fürdőváros" alapjai (Székesfehérvár, 1936).

Irodalom:

• B. J. emlékezete (Bány. és Koh. L., 1938);
• Egy álmodozó bányamérnök (Népszabadság, 1961);
• Környei Elek: Egy álmodozónak hitt bányamérnök a magyar bauxitbányászat születésénél (Magy. Nemzet, 1963).

Dokumentumok

• Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (MEK)
• Csáky Károly: Jeles elődeink (MEK - PDF)
• Balás Jenő mérnök, kutató élete (A csutakfalvi Balás Jenő Általános iskola)
• Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum (Hungamosz)
• Varga László: Szép hazánkat járva - A darvas-tói bauxitlencse (Élet és Tudomány - Sulinet)
• Életrajzi Lexikon, Veszprém megye érdekében dolgozó mérnökökről és alkotásaikról (Mérnök)