A gyergyóremetei tejporgyár immár több mint félévszázada minőségi tejport állít elő, munkahelyet biztosít a környék lakóinak, ugyanakkor közvetett módon a szarvasmarha tenyésztőknek is biztos jövedelmi forrást jelent. A Maros-parton épült gyár, a Gyergyói-medence egyetlen olyan termelő egysége, amely túlélte az 1989-es rendszerváltást, és felkészülten várja a 2007-es uniós csatlakozást. A gyergyóremetei tejporgyár 1954. október 24-én Lukács Márton igazgató irányítása alatt kezdte meg a termelést Románia első tejporgyáraként, és az itt előállított végterméket az ország első tejporaként tartják számon.
A gyár akkori tervezett kapacitása évente 800 tonna tejpor és 400 tonna vaj volt, ami 25 év alatt megháromszorozódott. Jelenleg a 80 százalékos kapacitás hozadéka 1500-1700 tonna Lactovit, valamint 800-1000 tonna egyéb tejpor. Az elmúlt félévszázad alatt a gyár dinamikusan fejlődött, majdnem minden évben sikerült egy-egy új terméket előállítani. 1954-ben 22 fajta terméket állítottak elő, 1956-ban megjelent a cukor- és kakaó tartalmú sűrített tej, és ugyanebben az évben kezdték félkilós és kilós kiszerelésben csomagolni a tejport. 1958-ban Lacto néven az országban elsőként gyerektápszert állítanak elő, majd a rákövetkező évben megkezdik a vaj 200 és 500 grammos kiszerelésben való csomagolását. 1961-ben már kivitelre termelik Gyergyóremetén a vajat. 1965-ben előállítják az íróport, majd 1972-ben az Inlavitot, mindkét terméket az állatok takarmányozásában hasznosítják sikerrel. 1974-ben Lactosan néven új gyerektápszert dobnak a piacra, amely éveken át keresett cikké válik a belföldi piacon. 1975-ben megkezdik a fagylalt gyártását, 1976-ban pedig széles körben ismertté válik a műanyag csomagolású Polar fagylalt, ami mellett 1977-től rátérnek az ostyás-, majd 1979-ben a fagylalttorta gyártására. Az új termékek széles skáláján vezető helyen a csecsemőtápszerek állnak, a Gluvilact 1 és Gluvilact 2 komplex tápértéket biztosít a kisbabáknak. A termékek kikísérletezése a gyár szakembereinek, valamint a marosvásárhelyi gyerekklinika szakértőinek együttes munkája. Ez utóbbi termékek 1976-ban és 1978-ban a bukaresti termékbemutató vásáron, valamint a találmányok kiállításán második helyezést ért el. A gyár fokozatosan szakosodik a csecsemőtápszerek előállítására, a termékskálán későbbi években jelenik meg a Gluvilact 0 és a Lacto 2.
Az 1989-es eseményekkel járó bonyodalmakat sikerrel vette a gyár munkaközössége, Barsan Ioan igazgatót az egyetlen olyan vállalatvezetőként tartják számon a vidéken, aki székében maradt a rendszerváltást követően. Barsan igazgató 1990-es nyugdíjazása után a gyár élére Sándor Vilmos mérnököt nevezték ki. Nem is akárhogyan, ugyanis a tejporgyár munkaközössége csoportosan kereste fel több ízben is a remetei származású, Gyergyószentmiklóson élő kiváló menedzseri képességekkel megáldott vezetőt, hogy vállalja el a feladatkört. Az új igazgató a hosszas rábeszélésnek fél év múltával engedett, és ettől kezdve a gyár fejlődése újabb irányt vett. Sándor hamar felismerte, hogy az elavult technológiával nem lehet versenybe szállni az európai piacon. Első lépésként a gyár privatizálást indította el, az állami tulajdonú vállalat az alkalmazottak és egykori alkalmazottak részvénytársaságává alakult. Az elavult gépeket is rendre kicserélik, új modern gyártási vonalakat helyeznek működésbe. „Tudni kell, hogy amikor átvettem a gyárat még üzemeltek az 1938-as német technológiával készült gyártási vonalak. Ezekkel viszont nem lehet versenybe szállni az európai piacon.” – fejtegette Sándor, aki azt is elmondta, hogy külföldön szerezett tapasztalatait igyekezett itthon kamatoztatni. Az igazgató továbbra is a gyerektápszer gyártásban lát fantáziát, és versenytárgyalást ír ki egy instant tápszert előállító technológiai vonalra. Elfogadhatónak a dán APV Pasilac Anhydro ajánlata bizonyult, 1992-ben szerződést kötnek az új vonal beindítására. A 66 millió dán korona értékû fejlesztést hitelből, kormánytámogatásból, pályázatokból, az Állami Vagyonalap térítéses kölcsöneiből eszközölik. Az új technológiai vonal segítségével a tehéntejből az anyatej összetételéhez nagyon közel álló, tökéletesen steril körülmények között előállított és tárolt végterméket nyernek.
A termelés számítógépes vezérléssel történik, a lehető legbiztonságosabb felügyelet és ellenőrzés mellett. Az évi kapacitás 3000 tonna csecsemőtápszer. 1997-ben a Lactovit nevű első romániai csecsemőtápszert bemutatják az Egészségügyi Minisztériumnak, majd 1998-ban az Alfred Russescu Anya és Gyerekvédelmi Intézet tesztjeit követően jegyzik a terméket, és minőségi mutatói szerint a hasonló külföldi tápszerek kategóriájába sorolják. A technológiai berendezés felújítását a hűtőberendezés korszerűsítésére követi, melynek révén a régi ammóniákkal üzemelő hűtőket jégvízgyár technológiára cserélik. A berendezéssel állandó 1,5 Celsius fokos hőmérsékletű vizet állítanak elő, amellyel biztosítani tudják a begyűjtött tej tárolását, illetve a pasztőrözés után a sterilizált tejet a kellő hőmérsékletre hűthetik. Időközben a gépparkot is felújítják, új hőszigetelt tartálykocsikkal hordják a tejbegyűjtő központokból a tejet. „Jelenleg a tejcsarnokok modernizálása történik az európai normáknak megfelelően. Olyan épületeket építünk, amelyeket könnyen lehet tisztítani, fertőtleníteni, hűtőberendezés biztosítja a tárolást, és ezeket olyan mérőműszerekkel látjuk el, amelyek által a termelőt helyben lehet tájékoztatni a tej minőségéről” – magyarázza az igazgató, aki azt is elmondja, hogy a tejbegyújtő központok modernizálásának végső határideje ez év szeptember elseje. A 2007-es uniós csatlakozást a gyár felkészülten várja, egyetlen gondot a nyersanyag, a tej európai normák szerinti előállítása okozhatja csupán.
Jánossy Alíz, Új Kelet
The professional company edgesigns provides all the information on retractable awning.
