A Gyergyóremetét ért természeti katasztrófák sorában jelentős 1913. augusztus 30-i árvíz. Egy szokatlanul nagy és tartós felhőszakadástól felduzzadt Kőpatak romhalmazzá és sártengerré változtatta Csutakfalvát, Rétalját és a központot. 116 családnak 194 épületét és az összes hidat tönkre tette az ár.
{phocagallery view=category|categoryid=16|limitstart=0|limitcount=0}Az akkori jegyző, Elekes Márton felvételein siralmas képet mutat a központ: lakóházak, istállók, pajták, kerítések maradványai. Sajnos, egy emberáldozatot is követelt az ár. Az udvarára betérni szándékozó Portik Gy. Istvánt szekerestől és hidastól sodorta el a víz. Ökrei lennebb kimásztak a patakból, de őt halva szedték ki az iszap– és törmelékréteg alól.
Községi és vármegyei támogatással a kárt felszámolták. Jelentős volt a szomszédos helységek, főleg Alfalu anyagi segítsége.
De nem csak a környékbeli falvak segítettek, országos mozgalom indult az árvízkárosultak megsegítésére, mint azt a Vasárnapi Újság szeptemberben többször is megírta.
Az alábbiakban a Székelység (1905-1915, Csíkszereda,Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Béni ügyvéd) 1913 szeptember 7. számából idézünk
Remetei árviz. Valóban borzasztó dolog az, hogy az idei nyár minden hétre meghozza a maga szenzációit. A mire emberemlékezet óta eset nem volt, Csikvármegyébe, ugy lehetne mondani, hogy a hegyek tetején is árvizek vannak. Rövid két-három órát tartó felhőszakadások egy-egy fél falu határa felett elnyúlva oly óriási rombolásokat visznek véghez, hogy alig érti meg azt az ember, ha nem látná a szomorú pusztulást, el nem hinné azt. Augusztus 30-án hasonló katasztrófa játszódott le Remetén. Elég elmondani az alábbi adatokat, hogy valóban megértse az ember azt. A statisztika szerint 47 ház, 34 csűr, 39 istálló, 48 szin, 13 pajta, 1 műhely és 2 konyha omlott halomra s az egyes épületek alkatrészeit a Marosba sodorta az ár. A megmaradt épületfákat ki válogatni emberfeletti munka. Kertek, keritések állatok és bútor elpusztítva hevernek szerteszét, 116 gazda maradt betevő falat kenyér nélkül. Az elöljáróság, élén derék jegyzővel, dr. Elekes Mártonnal emberfeletti munkát végzett s ahogy eltűnt az ár, látni lehetett a rombolást s a nyomában következő nélkülözést, - megindult a segitő akció is. A község urai, Mélikék, Puskásék, Dobribánék, Málnásiék, Zakariásék s a többiek mind siettek, hogy feleslegükből juttassanak a szűkölködőknek. A főszolgabíróéig telefonja is egyre szólott s az egyes községek sietve hordták össze holmijukat, hogy a pusztuláson segitsenek.
