Evonymus nana M. B. (törpe kecskerágó)
in Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 61. kötet, 1942.BOROS ÁDÁM: Az Evonymus nana Magyarország flórájában. [Euonymus nana]
Az Evonymus nana M. B. (törpe kecskerágó vagy papsapka) rendszertanilag elszigetelten álló faj, amennyiben a kétes Evonymus Koopmanni LAUCHEtól eltekintve, csupán két fajtestvére van, az E. nanoides LOES. et REHD. és az E. lichiangensis W. W. SMITH. A nemzetség legújabb feldolgozója, TH. LOESENER (1942) szerint ezek a fajok alkotják az Evonymus nemzetség Nanoides LOES. szekcióját, mely viszont a Nanevonymus LOES. alnemzetség («series») egyetlen szekciója. Valamennyi faj Kínában honos, csupán az E. nana M. B. fajnak van Nyugatkínában, Mongóliában és Turkesztánban lévő elterjedési területétől messze eltávolodott két elterjedési foltja, éspedig a Kaukázusban és a Kárpátok külső oldalán: Podolia, Galícia (a Zbruc mentén), Ukrajna (Gherson, Nemerci), Besszarábia, Moldva és Bukovina egymáshoz részben eléggé közel eső részein. Már W. SZAFER a pontusi síkon való előfordulást az egykori szarmata tenger partjának makkia-sűrűségeiből visszamaradt reliktumnak tartotta. Rendkívül érdekes és meglepő földrajzi elterjedésének magyarázatát legújabban TH. LOESENER akként foglalja össze, hogy az E. nana eredetileg a harmadkorban Kínában honos erdei elem lehetett, mely a neogénben Európába vándorolt, majd a jégkorszak alatt visszahúzódott a Kaukázusba és a Kárpátokba, míg az interglaciális korban a pontusi síkra is leereszkedett, végül a későbbi szárazabb éghajlatú időszakokban csupán elszigetelten, mint reliktum maradt fenn napjainkig. Fajrokonaitól való elszakadásán kívül LOESENER szerint más is mutat arra, hogy visszafejlődőben lévő fajjal van dolgunk, így az, hogy termést tökéletlenül hoz.
LOESENERnek és másoknak azt a feltevését, hogy az Evonyms nana a harmadkorban a szorosabb értelemben vett Kárpátokban is előfordult, nagyban alátámasztja idei (1942) tapasztalatom, amidőn augusztus hó 6-án a Gyergyói-medencében Gyergyóremet,e mellett (700 mat. sz. f.) az Evonymus nanara bukkantam s ezzel ee a faj a Kárpátok hegyláncának belső oldaláról is ismertté vált. Az újonnan felfedezett erdélyi termőhely annak a pompás s reliktum-növényekben gazdag lápterületnek egyik sarkában van amely NYÁRÁDY E. GYULA kutatásai folytán (1929) híres. NYÁRÁDY a Gyergyói-medence szélén, a Görgényihavasok lábánál, Gyergyóalfalutól kb. nyugatra elterülő, nyíresekkel, lucfenyőcsoportokkal tarkított láprétek és berkek vegetációját írja le.
A terület legérdekesebb növényei NYÁRÁDY szerint az Achillea impatiens, Pedicularis sceptrum Carolinum (ennek itteni előfordulását újabban Soó R. is megerősítette), Viola epipsila, Spiraea salicifolia, Steptopus amplexifolius, valamint az Achillea impatiensnek az A. ptarmicával alkotott, itt felfedezett s eddig csak kertből ismert hybridje, az Achillea nitida TAUSCH (A. girgionensis NYÁR.).
Ezt az érdekes területet a mult (1941.) évben NYÁRÁDY E. GY. és MÁTHÉ I. társaságában Soó R. is felkereste és a területről ismert érdekességeket néhány újabbal szaporította. Közleményében (1942) a területet a rajta átfolyó patakról «Borzont»-nak nevezi s egyebek mellett az Adenophora liliifolia, Trollius europaeus, Ligularia sibirica, Polemonium coeruleum, Cnidium dubium, Carex caespitosa előfordulását állapítja meg.
Ennek az érdekes területnek északi folytatása az a rész, melyet az említett napon átkutattam s ahol az Evonymus nana terem. A Görgényi hegyekből számos kisebb-nagyobb patak folyik a Marosba, ezek közül való a Nagy- és a Kis-Borzont-patak is, melynek partmellékét NYÁRÁDY és Soó kutatták. Torkolatuktól északra az 1915. szeptember 23-i keltezéssel helyesbített kiadású 1: 75,000-es méretű katonai térképen szereplő «Görgényhídja-domb» (735 m) és a mellette lévő «Görgény hídja»-tól (724 m) Gyergyóremete felé, az egykori iparvasút és a Maros szögében négy kis patak öntözi a Maros balparti lápjait, az említett térkép elnevezése szerint az Újbakta-patak, a Bakta-patak, a Román-patak és a Csörgő-patak. Utóbbi (a legészakabbi) szétágazik s csaknem elvész a lápban, majd vize ismét összébb terelődik s kanyarogva a Marosba szakad. Ennek lápját a 719 m-nél lévő fedett «Maros-hidon» átjövő út melléke külön választja a másik három patak egymással összefüggő lápterületétől.
A kanyargó Csörgő-patak sásos-zsombékos rétet szel át, mindkét partját cserjék és kisebb fák szegélyezik: Salix triandra, cinerea, pentandra, Betula pubescens, Alnus glutinosa, Ribes nigrum, Spiraea salicifolia, Evonymus nana, Viburnum osmlus. Az ér mindkét partján süppedős sásrét van, melyben az előrehaladott idény miatt csupán a Carex rostrata, vesicaria és paradoxa sásfajokat tudtam megállapítani, de nyilvánvaló, hogy még számos más sásfaj is részt vesz a caricetum alkotásában. A sásréten helyenként a mohok is fontos szerepet játszanak. E rétek figyelemreméltóbb növényei, részben a cserjék aljába húzódva, az említett cserjéken kívül a következők: Pellia endiviaefolia, Sphagnum contortum, platyphyllum, Aulacomnium palustre, Philonotis fontana, Meesea triquetra, Drepanocladus vernicosus, Calliergon cuspidatum, cordifolium, Climacium dendroides, Camptothecium nitens, Calamagrostis canescens, Baldingera arundinacea, Scirpus silvaticus, Eriophorum latifolium, Veratrum album, Rumex aquaticus, Ranuziculus flammula, Filipendula ulmaria, Comarum palustre, Lythrum salicaria, Epilobium palustre, Peucedanum palustre, Cnidium dubium, Lysimachia vulgaris, Menyanthes trifoliata, Polemonium coeruleum, Pedicularis palustris, Asperula aparine, Achillea ptarmica, Doronicum austriacum (a cserjék alatt), Senecio paludosus, fluviatilis, Ligularia sibirica, Cirsium palustre, rivulare.
Egészen hasonlók a Román-, Bakta- és az Újbakta-patakok menti lápok is, de ezeket emelkedettebb helyek is meg-megszakítják s általában e patakok melléke fás növényekben gazdagabb, jobban ligetjellegű («Laubwiese»), több a szárazabb rét. Utóbbiakon helyenként a Molinia coerulea, másutt a Nardus stricta uralkodik, helyenként a Juncus conglomerate jut túlsúlyra. Itt teremnek még: Salix rosmarinifolia, Dianthus superbus, Trollius europaeus, Thalictrum lucidum var. nigricans, Ribes nigrum, Spiraea salicifolia, Prunus padus (nagyrészt cserjealakú), Evonymus nana, europaea, Geranium palustre, Cnidium dubium, Selinum carvifolia, Laserpitium pruthenicum, Gentiana pneumonanthe, Polemonium coeruleum, Galium boreale, Veronica maritima, Adenophora liliifolia, Achillea ptarmica, Senecio fluviatilis, valamint nagy sáscsomók közt a Sphagnum platyphyllum.
A két szomszédos lápfolt növényzetében legérdekesebbek a két Sphagnum-faj, a hazai lápokból még kevés helyről kimutatott Meesea triquetra, a Drepanocladus vernicosus, a Bibes nigrum, melynek hazai őshonosságában így többé már kételkednünk nem kell (ugyanez vonatkozik a Spiraea salicifoliam is), végül a korzontmenti részből már ismert Cnidium dubium, Polemonium coeruleum, Ligularia sibirica, Adenophora liliifolia stb. Mindenesetre a legérdekesebb növénye az Evonymus nana, mely úgy a Csörgő-patak, mint a Román- és Bakta-patakok mentén előfordul a nagyobb cserjék védelme alatt. Az itteni E. nana cserjék kb. 1 5 m magasságot érnek el, gazdagon voltak megrakva gyönyörűen pirosló termésekkel. Mindkét jelenség figyelemreméltó: egyrészt a magyar növény nagyobbra női, mint amilyennek az ázsiai példányokon alapuló leírások egész HEGiig mondják (80—80 cm), másrészt nem szűkölködnek termésben. Úgy látszik, a legnyugatibb termőhelyein növényünk nagyobb termetű, mint Ázsiában, amennyiben W. SZAFER és társai a galíciai növényt is 1-5 m magasnak mondják. A budapesti nyilvános herbáriumokban néhány kerti példányon kívül csupán pár lap E. nana található, éspedig Moldvából (Flora Roman. ex. no. 974), Besszarábiából (Korneszty, leg. PACZOSKI) és a Kauka- zusból (Herb. Fl. Boss. no. 914).E Ezek a példányok részben meddők, részben virágzóak. Dr. KÁRPÁTI Z. egyetemi m. tanár úr arról volt szíves értesíteni, hogy herbáriumában Ukrajnából, Nemerci község mellől származó példány (Herb. Fl. Rep. Sonj. Ucrainicae No. 75) szintén virágzó. Ha TH. LOESENER állítása helytálló, hogy az E. nana általában rosszul hoz termést, úgy arra lehet következtetni, hogy a hazai termőhelyen élő növény erőteljesebb, életképesebb, mint az ázsiai.
Meg kell említenem, hogy az Evonymus nana már szerepel az irodalomban a magyar flóra területéről, de ez csupán egy elíráson alapszik. HAYEK (1914) ugyanis az E. nanát a Radnai havasok jellemző növényeként mutatja be. Ez a tévedés bizonyára PAX munkájának (1908) téves átvételéből származik, aki azonban a bukovinai előfordulásról szól. Bizonyára a HAYEK művébe becsúszott tévedést veszi át PRODAN (1923), aki román flórája első kiadásában növényünket mint a Máramaros—Radnai havasok jellemző növényét mutatja be, de munkája második kiadásában már csak a moldvai, besszarábiai és bukovinai előfordulásokról emlékszik meg.
Érdekes összehasonlítani azokat az ökológiai körülményeket, ahogy az Evonymus nana Erdélyben él, azokkal, ahogy a Kárpátok külső oldalán fordul elő. Utóbbiakról csak hézagos képet alkothatunk, egyrészt, mert az erre vonatkozó irodalom szűkszavú, másrészt, mert a román és orosz irodalom nálunk csak nagyon hiányosan van meg. Köszönettel tartozom e téren NYÁRÁDY E. GYULA múzeumi igazgatóőr úrnak, aki a román irodalom terén járatos s szíves volt egyes irodalmi forrásokra figyelmemet felhívni, valamint a vonatkozó román nyelvű szövegrészeket részemre magyarra fordítani.
