Érdemes kurkászni az online adatbázisokban. Ilyeneket lehet találni:
"Gyergyóremetén nincs elméleti líceum. Gyermek az van, s iskola is elég, ahol tanulhatnak. A központi tízosztályos általános iskola hálózatához tartozik még négy — egy-négyosztályos — fiókiskola. Szaklíceum is létesült az előző tanévben. Itt képezik ki a jövő technikusait. Ennyi iskolához, a sok gyermek mellé, elég jól válogatott tanítói, tanári kar gyűlt össze. A remetei értelmiségiek közül többen azért mentek tanári pályára, hogy haza jöhessenek. És ha idegent helyeznek ide a Maros nesztelen partjára, rövidesen gyergyóremeteinek vallja magát, mint Garda Dezső.
A kolozsvári származású tanár kirándulásra hozta nyolcadik osztályos diákjait régi városába. Felkeresték Gy. Szabó Béla grafikus művészt, Imreh István történészt. Nagy István írói útjáról hosszasan elbeszélgetett a remetei gyermekekkel. Élményeiket szeretnék színesen megírni az iskolai folyóiratban — mondták akkor és meghívtak Gyergyóremetére engem is egy szerkesztőségi értekezletre.
Az idő telt. Az iskolai év közben véget ért. Nyár közepén vehettem kézbe a folyóiratot Gyergyóremetén.
Elnézegettem a Remetei Híradó fedőlapját, gyönyörködtem a grafikai megoldásban. Székely kaput ábrázol, amelynek alkotóelemeit úgy fűrészelik, illesztik össze a remetei ácsok, mintha csipkét virágoznának a fenyődeszkák. Ilyen kapu díszíti a falusi iskola folyóiratát. Egy könyv, a gyalu meg a fogaskerék húzódik meg a nagykapu nyílásában. Így tárul a világ felé ezeknek a gyermekeknek az életútja. A három szimbólum közül valamelyikbe biztosan belekapaszkodnak. A mező meg örökké övék marad. Könyv mellett, gyári műszak után, erdölés közben.
Délutánra tűztük az értekezletet. Eljött a Remetei Híradó első számának a szerkesztőbizottsága és a második szám szerkesztőiből is néhányon. Névszerint a következők : Asztalos László, Laczkó Csaba, Laczkó Sándor, Székely Dénes, Portik B. Csaba, Laczkó Zsófia, Busán János, László László, Portik Nándor Barna. A rajzokat készítette Laczkó Borbála. Mindannyian 15—16 esztendősök.
Az iskolaújságban kikristályosodott szerkesztői elveket lehet nyomon követni. A XI. pártkongresszus szellemében című írásában Ivácsony Sándor arról számol be, hogy az iskola tanulói a tejporgyárban 30 000 lej értékű munkát végeztek. Laczkó Csaba a műhelygyakorlatot ismerteti. Az újkelető iskolai műhelyben heti négy óra alatt a famegmunkálást sajátíthatják el az ifjak. Farkas Erzsébet és Barabás Erzsébet a korszerű mezőgazdaságról, az iskola mikrófarmjának kísérleti eredményeiről és a mezőgazdasági termékek betakarításában kifejtett munka értékéről írt cikket.
Színes, érdekes riportot közöl a kirándulás élményeiről Asztalos László. Gy. Szabó Béla, úgy látom, néhány tanáccsal is ellátta az ügyeskezűeket, mert linómetszettekkel próbálkozik ugyancsak Asztalos László, de mások is. Sporthíradót, tanárokkal készített interjút közölnek, bírálóbizottsággal vitáznak döntések ügyében. (Hogy például Csíkszeredában a társadalomtudományi és történelmi témájú dolgozatok vetélkedőjén kinevették a résztvevő két általános iskolást, de Laczkó Csaba mégis győztesként került ki a líceumok meglepetésére.) Akikre büszkék vagyunk című rovatukban példaként mutatják be a legjobb tanulókat. Sportrovatukban sok jó sportolót ismertetnek. A lap hasábjain meg-megcsillan sziporkázó humoruk. Verset keveset közölnek, de azok sajátosan gyergyóiak, harmatosak.
Garda Dezső tanár a folyóirat kezdeményezője így tereli a kamaszkor energiáját alkotó munkába.
A szerkesztői munka mintegy folytatásaként a tanulók tanáruk vezetésével kutatáshoz kezdenek. A kérdések egy részét összeállították és szorgalmasan kérdezgetik vallatják a falu öregeit.
Művelődés, 1975 (28. évfolyam, 1-12. szám)1975-09-01 / 9. szám"
