A fémkohászati szakosztály kecskeméti helyi szervezete - Dánfy László elnök irányításával - 1996. május 17-20. között kirándulást szervezett Székelyföldre.
A kirándulás résztvevői két mikrobusszal indultak útnak. Útközben megtekintették Nagyvárad, Bánffyhunyad, Kolozsvár és Torda néhány nevezetességét. Estére érkeztek Parajdra, ahol ünnepélyesen fogadták őket. A következő napon a környék nevezetességeivel ismerkedtek meg, majd a parajdi sóbányában — a selmeci hagyományok felelevenítéseként - szakestélyen vettek részt. Május 19-én Gyergyóremetére látogattak, ahol a Gyergyóremete-Csutakfalvi Általános Iskola névadó ünnepség keretében vette fel Balás Jenő bányamérnök, a falu szülötte nevét.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, melyet Orbán László pápai prelátus celebrált Ezt követően a többszáz ünneplő az iskolához vonult, ahol először György Gábor Gyergyóremete polgármestere köszöntötte a megjelenteket, és ismertette Balás Jenő élettörténetét. Pap Mihály tanár, a Remetei Cseres Tibor Közművelődési Egyesület elnöke díszbeszéde után a magyar küldöttség tagjai közül először dr. Pataki Attila, a Bakonyi Bauxitbánya főgeológusa mondott beszédet, melyben méltatta Balás Jenő kutatómunkáját, aki szakmai tudásával nemcsak saját magának, hanem a székelységnek is hírnevet szerzett. Ajándékul átadott egy bányászfokost.
Az OMBKE nevében Tóth István, a Magyar Alumíniumipari Múzeum munkatársa köszöntötte az ünneplőket, és méltatta Balás Jenő tudományos munkáját. Ferencz István a mosonmagyaróvári helyi szervezet elnöke, aki családi kapcsolatai révén erősen kötődik a Székelyföldhöz, nagy megilletődéssel mondta el köszöntő beszédét.
A mosonmagyaróváriak három tölgyfacsemetét hoztak és ültettek el az iskola udvarán, mellyel kapcsolatban Ferencz István a következőket mondta: „Régi hagyomány nálunk, hogy jelesebb ünnepek alkalmával emlékfát ültetnek, mely később is emlékeztet a kiemelkedő eseményre. A Kisalföldön úgy tartják, hogy az idegenbe került székely ember fenyőfát ültet háza körül, mely a távoli óhazát idézi. Felénk nem jellemző az örökzöld fenyőerdő, ez inkább az erdélyi havasok ékessége. A Szigetköz—Kisalföld síkságát a tölgy, a bükk a Hanságot a fűzfa és a nyárfa uralja. A tölgyfa az, ami ellenáll a télnek, az időjárás viszontagságainak, több évszázadot is megél. Ettől a gondolattól vezérelve döntöttünk úgy, hogy erdész testvéreink közreműködésével elhozunk három darab, óvári erdőben nevelkedett tölgyfacsemetét, hogy az elültetve, majd felnőve megőrizze a mai nap ünnepi eseményét, s évtizedek múlva is emlékeztesse az utánunk jövő nemzedéket. Kérem, hogy ezeket az ifjú csemetéket gondozzák olyan szeretettel, mint amilyennel mi azt hoztuk, és egykor terebélyes fává nőve lombjai adjanak hűs árnyékot a tanuló ifjúságnak és a tantestületnek.” Végezetül átadta a város és az OMBKE mosonmagyaróvári helyi szervezete ajándékait, valamint a több helyről a gyermekek részére összegyűjtött könyveket.
A kecskeméti helyi szervezet nevében Dánfy László méltatta a nap jelentőségét, és az ajándékul átadott jelképes pénzösszeggel kívánt a tanuló ifjúságnak tisztes helytállást. Laczkó Szentmiklósi Endre iskolaigazgató avatóbeszéde után Orbán László felszentelte az emléktáblát, melyen a következő szöveg olvasható: „Balás Jenő 1882-1930. Remete szülöttje. Mérnök, kutató, a magyar bauxitbányászat úttörője, jelentős vízszabályozási munkák tervezője emlékére. 1996.” Az ünnepi műsor kultúrprogrammal ért véget, majd fehér asztal melletti ismerkedésre került sor. Ezúttal szeretné a krónikás megköszönni a szervezőknek, hogy ez alatt a négy nap alatt csodálatos, felejthetetlen szép élményben volt részünk. Egyúttal szeretettel gondolunk viszsza erdélyi barátainkra a viszontlátás reményében.
Dr. László László
Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 129. évfolyam, 1996-09-01 / 9. szám
