Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című könyvében számos érdekes adatot találunk Gyergyóremete múltjával kapcsolatban. A Gyergyó községei, falvai gyergyó településtörténetének főbb tudnivalói c. fejezetben foglalkozik a térség történelmével. Gyakran hivatkozik Kölönte Béla gyergyószentmiklósi gimnáziumi tanár Gyergyó története (eredeti kiadás 1910, Mark House - 2002 - Reprint) című munkájára, mint forrásra. Itt találjuk meg az egyik legfontosabb adatot Gyergyóremete múltjával kapcsolatban:
Az bizonyos, hogy a betelepülés Gyergyóba lassan és sokáig tartott, annak dacára, hogy a természetes szaporulaton kívül volt egy állandó külső beszivárgás is. Egy 1466-ban Mátyás király által kiadott oklevél már „gyergyószéki székelyeket" említ, ami több falunak és nagyobb lélekszámnak a bizonyítéka. Újabb száz év múlva, 1567-ben az adóösszeírásban „Sedis Gijergijo - (Gyergyó)-szék"-nek már az alábbi nyolc községe szerepel, az adófizető kapuk számával jelezve, ami a körülbelüli létszámot is elárulja, így: 1. „Zent Mijklos" 78 kapuval; 2. „Zarhegy" 48; 3. „Al ffalw" 44; 4. „Wij ffalw" 32; 5. „Tekereo Patak" 40; 6. „Gijtro" (Ditró) 26; 7. „Remete" 6; 8. „Chyoma ffalwa" 15 kapuval, amelyhez hozzájön pár év múlva, 1576-ban a kilencedik falu „Kilyénfalva".
Tehát az 1332-34-ben említett, azaz feltételezett három faluból (Szentmiklós, Szárhegy és Alfalu) kilenc lett, s ezzel már a XV. század második felében be is fejeződött a Gyergyói-medence székely községeinek a kialakulása.
Mert Szárhegyből lett Ditró, Szentmiklósból Tekerőpatak, Alfaluból Csorna-falva, Ditró telepíti Remetét, Tekerőpatak Kilyénfalvát. Újfaluról már volt szó, főként udvarhelyi telepesek létesítik a XIV. században.
De lássuk, mit találunk a községről a könyvben!
Gyergyóremete (Remetea)
Lakóinak száma 1850-ben 3048,1930-ban 6800.
1. A Maroson túl, a bal oldalán egy szép völgyben a Kő-patak völgyében, a Maros mentén fekszik Remete. A gyergyói nép szaporodásával egyik község népfeleslegéből létesült kirajzás révén a szomszédos község. így Szárhegyből keletkezett Ditró a XV. század közepén, és már a XVI. század elején Ditróból telepedett ki Remete. Ezért az 1567-es adóösszeíráskor „Remete" név alatt csupán 6 kapuval szerepel, ami a gyergyói községeknél szokatlanul alacsony lélekszámot jelenthetett, mert általában 30-, 40-, 48 kapu volt bennük. Szentmiklóson a legtöbb: 78 kapu. De Remete is gyorsan szaporodik ettől kezdve, mert 1616-ban már 27 kapuval jegyezték s újabb száz év múlva, 1726-ban már elválik Ditró anyaegyháztól.
Szabó T. Attila adatai szerint 1567-1808-ig „Remete" néven, 1751-1864-ig „Gyergyó Remete" alakban fordul elő.
Az 1864-es adat szerint először egy remete települt egy erdős helyre s ettől nyerte volna a település e nevét. Ez a remete ott egy kis kápolnát is épített, amely 1714-ben pünkösd napjára búcsúengedélyt nyert a pápától. E kápolnának alapfalai a mai templom keleti végében, egy kis emelkedésen ma is kivehetők a gyep alatt. Csak 1786-ban bontották le.
Remete csupán 2 km-re fekszik Ditrótól nyugatra, s amint már említettem, csak 1726-ban vált el Ditrótól s lett önálló egyházközséggé. Mai, nagy és szép barokk templomát 177 l-ben építették fel.
2. Régen csak négy tízesből állott: a) Alszeg, b) Fenekalja, c) Eszenyő (?), d) Túlmaros tízesek s ezeken belüli falurészek: Központ, Bánya, Bakó, Rétalja, Csutakfalva, Lúdfarka (?) és Kicsibükk.
Ma hat tízesre oszlik, amelyeket csak I-VI-ig számoznak, de bennük levő utcáknak, falurészeknek megvan a hagyományos elnevezésük:
I. sz. tízes: Alszeg, Fenekalja, Eszenyő, Hadnagy (osztrák) dombja.
II. sz. tízes: Központvagy Piactér, Falu utcája, Rét alja, Bernád (cs. n.) utca, Kert vége utca, Ebhát (?) utca, Gödrös út.
III. sz. tízes: Borvíz utca, Szárhegyi út, Templom-domb-oldal, Templom utca, Új utca, Bánya utca, Bakó (?) utca, Tolvajos- vagy Akasztó-hegy, Gödrös út.
IV. sz tizes: Csutakfalva utca, Főút, Lűtős (lejtős) utca, Lúdfarka utca, Aratási utca, Kozmák (cs. n.) utcája.
V. sz. tízes: kissé különálló tízes: Felsőeszenyő.
VI. sz. tízes: Kisbükk {Kicsi-bükk)-tízes, amely 15 km hosszúra is elnyúlik, pedig csupán 35 család lakik benne. Talán ezért vették néha az V. sz. és a VI. sz. tízest egynek.
Itt említem meg, hogy Szabó T. A. 1773-ból talált néhány falurészről adatot: „a Marus (!) vicinitásiban", Alszegben: „a Templomon alól", a „Vak p. (?) utcában", „a Maroson (!) levő Híd tájékán".
3. A községen keresztülfolynak: a Maros, Eszenyő vize (vagy pataka), Kis pataka, Fő-patak, Tolvajospataka, Martonkapataka, Hideg-patak.
4. Kivéve az említett V. sz. és a VI. sz. tízeseket, a település eléggé összefüggő, általában délről észak felé nyúlik a község.
5. és 6. pontra nincsen adat.
7. A legrégibb út, amelyet - mert rövidebb - ma is használnak, a Kereszthegyi út, amely a Laposnyán keresztül Szászrégenbe vezet. Laposnyában régen korcsma is volt, ahol az utas - mivel hosszú az út Szászrégenig - éjszakázni is tudott.
Remetétől, régebben még feljebbről is, tutajon is jártak a Maroson Szászrégenbe. Tutajon sok fát szállítottak, de 1909-től a tutajozás fokozatosan lecsökkent, mert bevezették a vasutat. De 1933-ban néhány évig, 1940-ig ismét fellendült a tutajozás.
8. Egyetlen műemléke a római katolikus plébániatemploma, amely 1771-ben egyszerű barokk stílusban épült. Kőfallal van körülvéve s nyugatról van a cinterem bejárata. A szép főoltárképen kívül, a déli keresztkápolnában egy „Könnyező Mária" című olajfestmény van, amelynek bal alsó sarkában egy örmény betűs felirat van. Felépítésében hasonlít a kép a csíkszépvízi „Kolosvári Csudatevő Boldog Asszony Képe" c. olajfestményre. A templom déli külső oldalában van beépítve egy 1828-as évszámmal ellátott feliratos síremlék-tábla.
Adatközlő: Puskás Lajos, községi elöljáró, Remete.
További adatok a Sulinet Örökségtárában.
