Rólunk, székelyekről azt tartják, — igy regéli a monda is, és történettudósok is vannak, a kik komolyan vitatják, s talán igaz is, — hogy Scythiából jöttünk, és a hunoknak maradékai vagyunk. Én azt mondom, hogy ha most, 1500 esztendő múlva visszamennénk a Székelyföldről Scythiába, ott határozottan rendezettebb birtokállapotokat találnánk, mint a minők a mieink. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ezt nem élczképen mondom, hanem komolyan állítom, t. képviselőház, mert azt a rendetlenséget, a mely ott a telekkönyvek tekintetében uralkodik, jogállamban elképzelni sem lehet. Vannak községek, pl. Csík megyében Gyergyóremete, a hol tagosítást rendeltek el a szokott formák között, s a hol öt évig folyt is a tagosítás: akkor fedezték fel, hogy a négyezer telekkönyv közül 50 a helyes, (Mozgás a széísöbaloldalon.) azaz, négyezer telekkönyv közül csak 50 biztosítja a tulajdonosnak és a birtokosnak a tulajdonjoggal összekötött jogokat és előnyöket. (Mozgás a szélsőbaloldalon) 1871-ben vitték keresztül a helyszínelést, a mely teljesen rossz, bűnös és könnyelmű volt, és nem felelt meg a tényleges állapotnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Adózástól tartottak akkor is a Székelyföldön, (Halljuk! Halljuk!) és sikerült azokat a kirendelt közegeket legnagyobb részükben megvesztegetni, hogy kisebb területeket vegyenek fel, sőt megtörtént az is, hogy egyáltalán fel sem vettek egyes területeket. Ismétlem, hogy a telekkönyvekkel úgy áll ott a dolog, hogy egyáltalában nem biztosítja a tulajdonjogokkal járó jogosítványokat. Megtörténik, hogy a legbékésebb gazdálkodó életet éli ott egy jámbor székely; berendezi gazdaságát; van háza, jó kis szántója; esetleg adóssága sincs, és egy szép napon elárverezik a házát, birtokát, mert felfedezték, hogy egy harmadik, negyedik vagy ötödik gazda nevén van; a ki maga sem tudja, hogyan jutott hozzá, hogy továbbá azon a telken bankadósság van, a melyet nem törlesztettek, és a takarékpénztár elárverezteti a telket. Történnek ott színleges eladások, árverelések azon a czimen, a mely a Felvidéken jött divatba, t. i. a végrehajtási törvény intézkedése kapcsán a társulattulajdonos adóssága fejében az egész birtokot elárvereztetik. Szóval ilyenek ott a birtokállapotok; a jogrend meg van támadva, s ezen állapotokon sürgősen segíteni kell, és pedig azért, mert már sokszor lett hangoztatva minden oldalról, hogy ott a kisbirtokosok hiteligényeinek kérdése sürgős megoldásra vár. (Halljuk l Halljuk! a szélsőbaloldalon.) De hogyan képzelhető el, hogy a hitelviszonyok rendeztessenek ilyen birtokállapotok mellett? (Úgy van! Úgy van ! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ez abszolúte lehetetlen és ott nem találkozik pénzintézet, — józan közgazdasági elvek mellett lehetetlen is, hogy találkozzék — a mely kölcsönt, hitelt nyújtana ilyen birtokosoknak, a kik nem képesek reálbiztositékot adni nekik, mert a telekkönyvek teljesen rendezetlenek. Ennek a következménye azután mint Thaly Ferencz t. képviselőtársam mondja, hogy teljesen és kizárólag a községi viczinális uzsorások markában van az a nép, a kik 12—15—16—20 %-os kamattal dolgoznak. Ez ott mindennapi dolog, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen az az uzsorás is, a bizonytalan gazdasági állapotok mellett nagyobb lévén a koczkázat, igyekszik pénzét jó nagy kamatra kiadni.
Rólunk, székelyekről azt tartják, — igy regéli a monda is, és történettudósok is vannak, a kik komolyan vitatják, s talán igaz is, — hogy Scythiából jöttünk, és a hunoknak maradékai vagyunk. Én azt mondom, hogy ha most, 1500 esztendő múlva visszamennénk a Székelyföldről Scythiába, ott határozottan rendezettebb birtokállapotokat találnánk, mint a minők a mieink. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ezt nem élczképen mondom, hanem komolyan állítom, t. képviselőház, mert azt a rendetlenséget, a mely ott a telekkönyvek tekintetében uralkodik, jogállamban elképzelni sem lehet. Vannak községek, pl. Csík megyében Gyergyóremete, a hol tagosítást rendeltek el a szokott formák között, s a hol öt évig folyt is a tagosítás: akkor fedezték fel, hogy a négyezer telekkönyv közül 50 a helyes, (Mozgás a széísöbaloldalon.) azaz, négyezer telekkönyv közül csak 50 biztosítja a tulajdonosnak és a birtokosnak a tulajdonjoggal összekötött jogokat és előnyöket. (Mozgás a szélsőbaloldalon) 1871-ben vitték keresztül a helyszínelést, a mely teljesen rossz, bűnös és könnyelmű volt, és nem felelt meg a tényleges állapotnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Adózástól tartottak akkor is a Székelyföldön, (Halljuk! Halljuk!) és sikerült azokat a kirendelt közegeket legnagyobb részükben megvesztegetni, hogy kisebb területeket vegyenek fel, sőt megtörtént az is, hogy egyáltalán fel sem vettek egyes területeket. Ismétlem, hogy a telekkönyvekkel úgy áll ott a dolog, hogy egyáltalában nem biztosítja a tulajdonjogokkal járó jogosítványokat. Megtörténik, hogy a legbékésebb gazdálkodó életet éli ott egy jámbor székely; berendezi gazdaságát; van háza, jó kis szántója; esetleg adóssága sincs, és egy szép napon elárverezik a házát, birtokát, mert felfedezték, hogy egy harmadik, negyedik vagy ötödik gazda nevén van; a ki maga sem tudja, hogyan jutott hozzá, hogy továbbá azon a telken bankadósság van, a melyet nem törlesztettek, és a takarékpénztár elárverezteti a telket. Történnek ott színleges eladások, árverelések azon a czimen, a mely a Felvidéken jött divatba, t. i. a végrehajtási törvény intézkedése kapcsán a társulattulajdonos adóssága fejében az egész birtokot elárvereztetik. Szóval ilyenek ott a birtokállapotok; a jogrend meg van támadva, s ezen állapotokon sürgősen segíteni kell, és pedig azért, mert már sokszor lett hangoztatva minden oldalról, hogy ott a kisbirtokosok hiteligényeinek kérdése sürgős megoldásra vár. (Halljuk l Halljuk! a szélsőbaloldalon.) De hogyan képzelhető el, hogy a hitelviszonyok rendeztessenek ilyen birtokállapotok mellett? (Úgy van! Úgy van ! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ez abszolúte lehetetlen és ott nem találkozik pénzintézet, — józan közgazdasági elvek mellett lehetetlen is, hogy találkozzék — a mely kölcsönt, hitelt nyújtana ilyen birtokosoknak, a kik nem képesek reálbiztositékot adni nekik, mert a telekkönyvek teljesen rendezetlenek. Ennek a következménye azután mint Thaly Ferencz t. képviselőtársam mondja, hogy teljesen és kizárólag a községi viczinális uzsorások markában van az a nép, a kik 12—15—16—20 %-os kamattal dolgoznak. Ez ott mindennapi dolog, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen az az uzsorás is, a bizonytalan gazdasági állapotok mellett nagyobb lévén a koczkázat, igyekszik pénzét jó nagy kamatra kiadni.Forrás: Képvislőházi Napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16., a 291. ORSZÁGOS ÜLÉS 1903 június 13-án, szombaton, Sebess Dénes indítványának megokolása a székelyföldi tagositási és arányositási ügyekben a törvényhozás sürgős intézkedése tárgyában.
