Katonai összeírás 1614-ből

1614. február 17–23. között született Maros-, Udvarhely-, Sepsi-, Kézdi-, Orbai-, valamint Csík- Gyergyó-Kászonszékbeli főnépek, lófők, gyalog puskások, szabadosok, jobbágyok, zsellérek és szolgák összeírása. Az 1614. évi Bethlen Gábor-féle lustra eredetijét magában foglaló kötetet Románia Országos Levéltárának kolozsvári Igazgatósága őrzi Udvarhelyszék Levéltára. Székely Láda. 56. sz. jelzet alatt.

Az 1614. évi Bethlen-féle „lustra” tulajdonképpen kevésbé mondható katonai összeírásnak, noha a fejedelem azzal a nem titkolt szándékkal vette számba (Aranyosszék kivételével) a székelyföldi települések családfõit, hogy a század elején jobbágysorba jutottak közül minél többet állítson vissza a katonai szolgálatot teljesítő székelyek közé. Ezt bizonyítják a jobbágyok neve után fűzött megjegyzések, amelyek egyik vagy másik székely jobbágysorba jutásának körülményeit és okát rögzítették.

Bethlen Gábor már uralkodása kezdetén Erdély megoldásra váró gazdasági és társadalmi kérdései között megkülönböztetett figyelmet fordít a székelykérdésre. Ezt mindennél jobban bizonyítja az, hogy 1614 februárjában, a kellő előkészítés után elrendeli és székenként kiküldött fejedelmi biztosaival elvégezteti a székelyföldi népesség családfőnkénti általános összeírását. Ebben arra törekedett, hogy minél részletesebb képet kapján a Székelyföld lakosságáról.
A lustra 1614. február 23-ára elkészült. Bizonyára a felmérés ismeretében kezdte meg Bethlan Gábor az ugyancsak február 23-án megnyílt medgyesi országgyűlésen tárgyalásait a székely főnépekkel. A fejedelem négypontos előterjesztése már magában foglalta székely politikájának programját és a későbbi rendezés feltételeit.
A Bethlent megelőző fejedelmek székely politikájával szemben az előterjesztésnek két lényeges vonása volt: az erőszakos vagy önkéntes jobbágyosodás megakadályozása és a székelyföldi jobbágyok megadóztatása a vármegyékre jellemző módon. Nem volt egyszerű dolog. A rendkívüli katonai szolgálat Mihály vajda idejében és Giorgio Basta pusztításai kilátástalan állapotokat szültek. Az addig olyannyira sóvárgott székely szabadság elveszítette vonzóerejét, mert a fejében teljesítendő hadi szolgálat sokkal nagyobb terheket jelentett a székelység legnépesebb rétegeire nézve, mint a jobbágyi állapot; a jobbágysors vele szemben könnyítést ígért és hozott is. Könnyen adta magát jobbágyságra a szabad székely, mert ha urának hetente egy-két napot dolgozik, „azzal minden egyéb szolgálattól és fizetéstől” megszabadul
– mint írta ezt maga Bethlen Gábor 1622. október 8-án fejedelmi előterjesztésében a székely kérdést rendezni hivatott Besztercei Országgyűlésre összehívott rendeknek. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a székelyföldi jobbágy adót nem fizetett és mindvégig megőrizte szabad költözési jogát, nincs mit csodálkozni azon, hogy a közszékely számára előnyösebb lett a jobbágyság, mint az egyre súlyosabb terhekkel járó szabad
székely állapot. „Ez az oka – írta a fejedelem a már említett előterjesztésében –, hogy a zászlók üresek és csak szegény Bocskai fejedelem idejétől fogva közel hat ezer székely lött jobbággyá”.
Az önkéntes jobbágyosodás folyamatát kellett a visszájára fordítani, ha a fejedelem meg akarta őrizni, sőt erősíteni az országos had gerincét alkotó székely hadakban szolgáló rétegeket. Ehhez viszont szükség volt a helyzet minél részletesebb ismeretére, pontosabban a székelyföldi jobbágyság összeírására a jobbágysorba került székelyek visszaszerzése céljából.

Ez volt hát az oka annak, hogy a fejedelem minden székely székre összeíró biztosokat küldött ki. Ezek 1614. február 17-én egyidejűleg láttak hozzá az összeíráshoz. Az általuk összeállított lustrából tudjuk, hogy február 17. és 23. között Fónyodi János fejedelmi familiárus, Vacsárcsi Mátyás és Kászoni Gergely deák végezték el Csík-Gyergyó-Kászonszék összeírását a Bethlen Gábortól „kapott utasítások szerint”. Az összeírók a településenkénti szerkezet jól elhatárolt rovataiba sorolták be a családfőket. A társadalmi szerkezetnek megfelelően ezek voltak az előkelők vagy nemesek, lófők, gyalogok (Pedites Pixidarii), szabadosok (liberini), valamint a jobbágyok különböző jogállású és eredetű rétegei (ősjobbágyok, adományozott, confiscált, confiscálás előtti és utáni jobbágyok, a frissebben jobbágysorba jutott szabad székelyek), a zsellérek két elkülönült rétege (a vármegyei területről a Székelyföldre települtek – inquilini comitatenses, és az egyik székelyföldi településrõl a másikba átköltözöttek – inquilini siculicales) és végül a szolgák. Persze az inquilini comitatenses fogalma nem jelentette mindig csak a vármegyékből beköltözött zselléreket. Külön felsorolták a Szászföldről, Fogarasföldről, Moldvából, Havaselvéről vagy Magyarországból érkezetteket is.

Ebben az összeírásban már nem meglepetés, hogy találkozunk Remetére vonatkozó adatokkal. Az időközben eltelt években a falu robbanásszerűen fejlődött és közel az idő, amikor felzárkózik Gyergyó szék régebbi településeihez úgy népesség, mint gazdasági erő tekintetében. Egyelőre még utolsó a lustrán, az adatok a lustra 483. oldalán találhatók, közvetlenül a végső összesítés előtt.

CON. REMETEH

Fazakas Lukaczy Judex
Lazlo Jstvan D
Puskas Jstv. D.
Jurati ex. fassi sunt.

Pedites Pixidarii:

Lazlo Jstvan
Puskas Jstvan
Kovaczj Ferencz
Lazlo Peter
Lazlo Fer. Ar.
Lazlo Georgj
Mate Peter

Libertini:

Nagj Georgj
Leorincz Balinth
Kerestaly And. kuldus
Nagj Andras
Fazakas Janos
Fazakas Luk.
Thot Janos
Petey Pal

Confiscati:

Jnaczy Janos Nagj Jstvan Joba. Confis. volt, most is eott Szolgalya.

Jnquilini:

Zabo Peter Jsten Szegenje
Fazakas Luk. (Következik Lazlo Jst., kihúzva)
Varga Leor.
Farkas Pet., Fazakas Jan. S.

Servi extranei:

Lazlo Jstvan Sz. Georgj.
Kovaczj Mih. Sz. Andr.
Kovaczj Fer. Sz. Jakab.
Mate Peter Sz. Mate.
egý olah Szeöczj, Antal Mih. hazaba lako.
Antal Mih. S. Talas Jak.