egyházi író, ferences szerzetes
(Gyergyóremete, 1908. január 15. – Dés 1993. december 27. )
908. január 15-én született Gyergyóremetén földműves szülők gyermekeként. Édesapja elesett az első világháborúban, özvegy édesanyja egyedül nevelte. Középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson (1923) és a csíksomlyói Ferences Szemináriumban (1927) végezte, 1923. IX. 11: Mikházán lépettbe a ferences rendbe. A noviciátus után Csíksomlyón érettségizett. Teológiai tanulmányait a vajdahunyadi ferences teológián fejezte be (1931). 1929. VI. 27 - ünnepélyes fogadalmat tett, 1931. VI. 28: szentelték pappá.
Hitszónok Kolozsvárt, hitoktató, 1937-től Kolozsvárott házfőnők. Vajdahunyadon (1931-40), lelkigyakorlat-vezető Székelyudvarhelyen (1940-42), a kolozsvári rendtartomány titkára, folyóiratszerkesztő (1942-43), Székelyudvarhelyen a Szerafikum prefektusa (1943), Szatmárnémetiben házfőnök (1944-48), Kaplonyban plébános (1948-51). 1951-57 között kényszerlakhelyen él Máriaradnán, majd Désen, utána a szatmári, végül a dési zárda lakója.
Hosszas türelemmel viselt betegség után halt meg az Úrban, életének 85., szerzetességének 64., papságának 62. évében, a dési kolostorban, 1993-ban. Hagyatékában a személyes iratai, fényképei mellett számos kézirata is fennmaradt.
Írásait a Hírnök s a Katolikus Naptár közölte. 1930 és 1947 között több erdélyi újság és folyóirat közölte novelláit, karcolatait, lelkiségi írásait. Szépirodalmi pályájának a kommunizmus vetett véget, Nem közölhetett, de kitartóan alkotott. Számos szépirodalmi műve maradt fenn kéziratban: novellák, karcolatok, kisregények és színművek is részét képezik a különböző erdélyi ferences rendházakban őrzött hagyatékának.
Önálló munkái: Igazhitűek (dráma, Kv. 1936. Remetei Ferenc álnéven); Szent Antal élete (népies füzet, Kv. 1938 – a Katholikus Világ Könyvei 21. sz.); Ilyen az élet (novellák, rajzok, Kv. 1940); Imádási órák (elmélkedések, Kv. 1943). További kéziratai, köztük Borvízfürdő c. regénye, a Szent Bonaventura Nyomdában maradtak, megjelenésüket 1944 után már nem engedélyezték.
Írásai a ferences lapokban. - M: A vakablak. Színmű. (Hírnök, 1933. IV.) - Igazhitűek. Dráma 3 fv. (Hírnök 1935-36) - Aki elszakadt a földtől. Reg. folytatásokban. (Hírnök 1942:1-12. sz.) - Páduai Szt Antal élete. Kolozsvár, 1938. - Ilyen az élet. Novellák, rajzok. Hírnök, 1941. - Imádási órák. Elmélkedések.Hírnök, 1943.
Kéziratban: Jegyzetek a népmisszióról (Dés, 1955); Lelkigyakorlatok (Uo., 1956); Borvízfördő. Reg. (Uo.); Tamás bácsi, az útkaparó purifikáltatik. Színdarab. (Uo.); Virágszálak (Uo., 1989).
Írói álneve: Remetei Ferenc.
Parasztbölcsesség
A Parasztbölcsesség a szerző 1941-ben megjelent Ilyen az élet című könyvének anyagán kívül folyóiratokban közölt, illetve kéziratban fennmaradt novelláinak, karcolatainak füzérét tartalmazza. 2019 Karácsonyára jelent meg (szerk. Daczó Katalin újságíró, Verbum Kiadó, Kolozsvár).
A művet Laczkó-Dávid József, Fr. Anaklét OFM így ajánlja az olvasó figyelmébe:
Vajon korunkban érdemes-e megismerni egy olyan személyt az írásain keresztül, akit már régen eltemettek? Egy olyan személyt, akinek eltemetése – az elmúlt évszázad szellemi és lelki sírásói által – már e földi életében, életének virágzó korában elkezdődött.
Akik őt valaha személyesen is ismerték, csak jó, örömteli és szép szavakat mondanak róla. Én is hálás vagyok azért, hogy még legényecske koromban volt szerencsém találkozni véle, illetve pár évvel később megismerni őt úgy, mint aki szintén elkötelezett életformára adtam az életem. Csak hálával és örömmel gondolok azokra a találkozásokra…
Viszont amióta megismerkedtem az írásaival, újból és újból el-elolvasva azokat, nem győzöm csodálni azt a kincset, amely a kezembe került. Igazi kincs, amely a mai olvasó számára eddig a sajátos történelmi és kulturális viszonyok miatt rejtve maradt, de most felfedezheti és gazdagodhat általa.
Volt, hogy egy-egy kisebb társaságban, korunk egyszerű emberei számára is olvastam fel az ő írásaiból. Ők azóta is kérdezik, hogy „még mikor fogok felolvasni azokból az igazán szép írásokból… mert azok a szavak annyira szépek, őszinték, igazak, könnyeket előcsalogatóak, vagy éppen tiszta örömet fakasztanak”.
Íme, itt van az első kötet…, de még lesz több is. Igen, mert még több kötetre szóló írás, novella, kisregény, színpadi mű, elmélkedés és imádság vár feldolgozásra és kiadásra.
Érdemes felfigyelni erre az emberre, Puskás Hugolinra, Remetei Ferencre, aki ferences szerzetes, pap, de ugyanakkor író, nemcsak lelkiségi, hanem a romániai magyar irodalom elhallgattatott, eltemetett írója. Ideje hát, hogy a kopott asztalok fiókjaiból, elfeledett, megporosodott könyvtárakból, vagy az állam által lefoglalt, „gondosan megőrzött” levéltárakból előkerüljenek az ő írásai.
Ha elkezdjük olvasni a sorait, akkor először is elkezdenek leomlani azok az előítéletek, amelyek egy szerzetesre vonatkozóan bennünk élnek, és egészen közel kerülhetünk hozzá. Oly közel, hogy már-már magunkénak érezzük őt. Hisz’ rólunk szólnak az írásai, érthetően, elfogulatlanul, nem bántóan, hanem barátságosan. Mintha csak a lelkünkből és a lelkünknek szólna. Nem véletlen az a népi elnevezés, hogy „Barát”.
Nagyon gyakran használta írói álnévként a Remetei Ferencet. Eredeti neve Puskás Ferenc. A szerzetesi neve Hugolin. Gyergyóremetei lévén az írásaiban gyakran Remetei Ferenc. De ha belegondolok, akkor ez nem is annyira csak írói álnév, hanem olyan, ami sokkal többet mond. Remetei, mert fontos számára a forrás, az eredet. Ugyanakkor minden szerzetes – de nem csak… – remete. A remete mindig a forrásnál van, vagy legalábbis igyekszik ott lenni. Ferenc, de nemcsak azért, mert a keresztségben a szülei által ezt a nevet kapta, hanem mert ő is a szegény és alázatos Assisi-béli Ferencnek volt a követője.
Aki el akar jutni a forráshoz, annak útra kell kelnie, amely út gyakran a magasba visz. S ha eljutott oda, onnan, a magasból, a forrástól egészen másként látja az életet. Viszont az, aki hivatásként éli meg az életet, igyekszik mindent megtenni azért, hogy mások is eljussanak ahhoz a forráshoz, amihez ő eljutott. Hogyan?
Ha elkezdjük olvasni Remetei Ferenc, P. Hugolin írásait, ezen az úton még inkább meg fogjuk tapasztalni az élet komoly oldalát vagy pedig annak vidám arcát. Megláthatjuk azt, hogy hogyan „tettek őseink”. Hallhatunk igaz meséket, komoly és megtisztító erejű tanulságokat, s mindezt sokszor humorosan, csattanós, vicces jelenetekkel megfűszerezve.
Puskás Hugolin melegszívű, igazi ferences lelkületű, finom humorú ember, barát és író, aki igen értékes szépirodalmi és lelkiségi irodalomhoz tartozó írásaival gazdagítja a mi lelki és szellemi életünket.
