Lénárd, Leonárd, Szt (†Nobiliacum, Gallia, 6. század közepe, november 6.): remete. - 11. századi legendája szerint családja barátságban volt Klodvig királyal, aki Lénárd keresztapja. Katonának szánták, de Lénárd inkább Szent Remig reimsi pápa tanítványa lett, aki megkapta a királytól a kiváltságot, hogy szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat. E kiváltságot Lénárd is megkapta, és sok foglyot kiszabadított.

Kevesen tudják, attól még tény, hogy Horváth István (1908. október 9 – 1977. január 5.) többször megfordult Gyergyóremetén, az egyik legszebb verssora is itt született.

Sokszor egészen váratlanul jut az ember a magamféle amatőrködés közben érdekes adathoz. Íme mit ír - felháborodásában - egy tudós budapesti szociológus professzor 1980-ban az akkortájt nálunk készült felmérések kapcsán:

Mert például, hogy Gyergyóremete 2521 házában 560 rádió és 399 TV van, az önmagában semmit se mond időbeli, vagy térbeli összehasonlítások nélkül.

Neki lehet nem mondott semmit. De nekünk egy érdekes, értékes adat.

Zsögödi Nagy Imre Följegyzések (1954—1955) című önéletírásában így emlékszik Gyergyóremetére:

Gyergyóremetén, ahova gyakran jártam, Szabó Jóskát, az elvetélt, sajnálatra méltó szobrászt kerestem föl. Fölöttem járt iskolába, s úgy bámultam diákkoromban, mint nagyon tehetséges embert. Ő szerzett egy szolgálóleányt, akit nagyon beajánlva vittem Zsögödre. Remete még ma is foglalkoztat szapora, egészséges népével. Bármerre fordult az ember, akármelyik utcába, játékra, hódobálásra, iskolába menet úgy ömlött a sok gyermek a hegyoldalon, amerre csak a szem ellátott, mint egy Brueghel-képen. Ilyen, egészségtől kicsattanó arcú leány állt előttem. Beszéde nem úgy hatott, mint a csíki tájszólás; a tanító azt mondta, hogy abban a csekély hatkilométeres utcában, amit Lúdfarkának hívnak, így beszélnek.