A (vésettajkú) paduc a pontyfélék családjának tagja. Folyóvizeink egyik leggyakoribb előfordulású lakója. Megfelelő etetéssel nagyobb rajokat huzamosabb ideig is horgászhelyünk közelében tarthatjuk. Télen is táplálkozik, ezért a néhány fokosra hűlt vízben is eredményesen horgászható! A folyóvízi horgászok körében igen nagy népszerűségnek örvend. Kevésbé érzékeny a vízszennyezésre, mint a Remetén őshonos más fajok, emiatt a múlt század hetvenes éveitől az egyik leggyakoribb halászzsákmény errefelé.
Szája jellegzetesen alsó állású. Mindkét ajka erős, porcos felépítésű, egyenes vonalú (ezért hívják népiesen vésettajkú paducnak). Szájmérete testméretéhez igen kicsi. Orra kékesszederjes árnyalatú, ajkai rózsaszínűek. Látása, szaglása fejlett. Leginkább a gyors folyású kavicsos, homokos medrű nem túl mély vízrészeket kedveli. Tavasszal csapatokba verődve tartózkodik a kőrézsűkű, sóderzátonyok lankásabb esésein. Nyár végén, ősz elején a sebes és a lassú folyás határán lehet megtalálni, míg ősz végén és télen behúzódik a folyó mélyebb részeire. A paduc egyaránt elfogyasztja az apró állati eredetű táplálékot, valamint a köveken megtelepedett algabevonatot,
amit oldalra fordulva csipkedi le. Innen ered, hogy a sekélyebb, áttetszo vízben gyakran látható, amint fel-felvillan egy-egy legelésző paduc ezüstös oldala. Télen is táplálkozik. Ivarérettségét 2-4 éves korában éri el. Ívásra - rendszerint április végén, május elején - nagy csoportokba verődve a kisebb mellékfolyókba húzódik, ahol a sekélyebb kavicsos vagy homokos mederben játszódik le násza, mindig a sodrásban, sohasem a szélvizeken. Remetén az egyik kedvelt ívóhelye az Eszenyő pataka.
