Marosán Péter gyergyóremetei (dudáti) lakós marhákat őrizett a Martonka nevű határrész közelében. Mult hó 30-án a nagy melegben elaludt, mialatt állatjai tilosba mentek. Ifj. Fazakas István, ki ott kaszált, néhány tehenet a fennálló szokáshoz képest be akart hajtani, mire a pásztor fölébredt. A dologból természetesen komoly „nézeteltérések“ származtak, s Marosán Péter ostorával, ifj. Fazakas István kaszájával állásba véve magukat, barátságos czimezgetések kíséretében összecsaptak. Azaz csak Marosán csapott (neki lévén ostora) Fazakas pedig parírozott. A párbaj első vérre ment, mert Marosán csapás közben beleütötte a karját a kaszába, mire a küzdelem véget ért. A jelen volt négy tanú mindeniie sajnálkozott, hogy végkimerülésig nem folytatták a párbajt.
Székely Nemzet, 1902-08-06 / 118. szám
