Az 1892-es tűzvész

1892 május 29-én Gyergyóremete ismert történelmének legnagyobb tragédiáját szenvedte el, két kisgyerek játékából a falu nagyrészét elpusztító tűzvész kerekedett. Nem maradt más épen, mint a templom és pár ház az akkor még csak tanyavilágként létező Csutakfalván. A lángok elpusztították a Nyírszegi hidat, és átterjedtek Túlamarosra is, ott is letaroltak mindent. Az alábbiakban az eddig általam fellelt lehitelesebb beszámolót olvashatják.

A remetei tűzvész okai.

A társodalomban élő emberiség nemcsak a természet elemeinek csapásait kénytelen tűrni, maga is teremt magának elemet: a tüzet. Vészeset és áldásthozót. Mig emberi kéz féken tartja addig hatalma jótevő; de ezen erő szörnyű lesz ha megoldja fékét és saját útján megindul. Mig egyfelől az emberiség áldásaival évezeredck óta él, s mig fejődése a tűztől van feltételezve, addig másfelől óriási csapásokat és vészt hord kebelében, mely ellen az emberiség eddig még nagyon gyengén védte magát. Mintha bizonyos mértékben bíznék benne az ember, hogy a különben jótevó elem nem dúlja szét balkezével azt, a mit a jobbikkal megalkot. Holott keserves tapasztalatokon okulva, meggyőződhettünk volna ezen elem szilajságáról és romboló hatalmáról.

Még megyénkben is, hol - ugy szólva - minden lépten felfakad s minden községet bőven megöntöz ellentétes ellene: a viz; minden évben kiszedi áldozatát, minden évben megrázza vészes lángsörényét, hogy megmutassa hatalmának fölényét a gyenge, de elbizakodott embereknek.

S mindennek daczára mi emberek, mit teszünk? A tuzvész okozata kár után fontos képpel sok üdvös és helyes dolgot elmondunk egymásnak, melyekkel szépen bebizonyítjuk, hogy a tüz elln könnyű lett volna megvédeni vagyonunkat s magunkat, csak igy vagy ugy kellett volna tennünk ; de a szép tanácsok csakhamar elhangzanak s csak anynyit érnek, mint a terméketlen sziklára hintett magvak, melyek nem fogamzauak meg.

A jó tanácsok pedig jobb sorsra lennének érdemesek akkor, midon ezer meg ezer alakban ólálkodik körülötünk a veszély, s a józan okosság azt kívánná tolünk, hogy az ily veszélyeknek lehetőleg álljuk útját.

Gvergyót sűrűen látogatják a csapások, s azt mondhatjuk, hogy e csapásokat legnagyobb részében a tuzvész méri reánk. 1874 ben Gyergyó-szt -Miklós nagy része pusztult el a tuz által s azóta Alfalut két-, Tekerőpatakot egy-, Szárhegy községét egy-, Remetét két ízben sújtotta nagy tuzvész, nem számítva azon tűzeseteket, melyek ezeken kivül Gyergyó minden községben előfordultak, s a melyet noha kisebbmérvűek voltak, de azért érzékeny veszteséget okoztak a lakósoknak.

Mindezek között kétségkívül a legdühöngőbb, a legirtózatosabb volt a mult hó 29-iki tuzvész, mely Remetét majdnem egészen elhamvasztotta.

Gyergyónak most egy sajgó sebbel több van, fájdalma egygyel szaporodott. Nemcsak bennünk, hanem az egész országban felkelti a sajnálat s a könyörület érzetét, mert az amúgy is szegény Székelyföldet érte az érzékeny csapás hol tízszeres küzdelmek közt él a nép. tízszeres erővel gyűjthet magának valamicskét s tízszeres idő kell a csapás kiheverésére. A székelyföld becses végvára volt mindig a magyar nemzetnek, drága ennek minden köve, minden porszeme drága e vár őrségének minden csepp vére, minden szemernyi ereje.

Gyergyó-Remete nemcsak megyénknek, hanem az egész Székelyföldnek számot tevő községe. Lakóinak száma 4 ezer ; s általában valamennyi székely bátor, kitartó jellemmel, szorgalmas és kiválóan ügyes a munkában. Határa a földmivelésre kevéssé előnyös és csekély terjedelmu tért ad s a megélhetés főként a marhatenyésztésre támaszkodik, a mi azonban a gyarló közlekedés s egyéb kedvezőtlen viszonyok miatt a legsanyarúbb megélhetést sem biztosítja számukra. Erdei munkával, tutajozással pótolja tehát a földmivelés hiányait s az előbbiekben páratlan ügyességet, kitartást és kedvet tanúsít. Téli időben szembe száll hóval, viharral s fagyos hideggel s az egész telet az erdőn munka közt tölti gyenge ruházatban és silány élelem mellett. E nehéz és silány kereset daczára nem hagyja el községének kötelékét, nem vándorol ki idegen földre, s ugy ragaszkodik községéhez, mintha Remete volna a világ paradicsoma.

E kedves lakóhelyök a tuz által most elhamvasztva, elpusztítva, romokban hever. A tűz, melynek csendes melegénél máskor a munka után fellrissitették megfázott tagjaikat, melynek szelíd fényénél a család vidám estéket töltött, május 29-én Remetén borzasztó munkát végezett. 500 gazdát, 3 ezer lelket tett hajléktalanná, földönfutóvá : 350 lakóházat és 3 ezer gazdasági épületet! hamvasztott el. Munkája iszonyú volt, csak annak lehet arról tökéletes képzete, a ki látta e bősz elem vad munkáját. Délután 3 órakor gyuladt ki egy csűr; két kisgyermek, az egyik 4 éves, a másik 6 éves, játszott gyufával a csűrben, s ez volt kezdete az óriási tuzvésznek. Rövid idő alatt már óriási tüznyelvek kúsztak az épületek tetőin s mintha nem is egy községet, hanem egy egész országot akart volna elpusztítani oly mohó gyorsassággal égetett el mindent a tuz. A lakosság nagy része távol volt, mi növelte a bajt. A kik tehették, hozzá láttak az oltáshoz, de a sürü épületek közt ennek nem volt kellő eredménye s a tüzet nem tudták megfékezni. A községnek egyetlen fecskendőjével dolgoztak, mely a lángok közé szorulván, odaégett. Hiába locsolták más primitiv edényekkel az épületeket. nem volt semmi sikere, a lángok az embereket tova kergették s a félig nedves házak is könnyűszerrel juthattak a tüz hatalmába.

Leégett a Maros nagy hidja is és megszakadt a közlekedés a szomszéd községbeliek között, csak a Maroson át lehetett a faluba jutni. Átcsapott a láng a széles Maroson s a falu másik részét is elpusztitotta, még a folyóba hordott bútorok s gazdasági eszközök is leégtek s a vizén égő kanóczok úsztak alá. Sokan elmentek másokat menteni, s mire viszatértek, házaikból csak füstölgő üszököket találtak. Elégett sok ló, szarvasmarha, tömérdek sertés s a szárnyasok mind ; a gazdáknak minden gazdasági eszközök, a mit szintén nagyon súlyosan megéreznek, mert nincs, mivel munkához lássanak. Kitünt az is, hogy egy emberélet is áldozatul esett; egy idős nő volt, ki elől égő gerendák torlaszolták el a szoba ajtaját. Képzelhetni a lakosság zavarát, észvesztő kiáltozását, kétségbeesését; midőn látták, hogy menthetetlenül elvesz mindenök.

Elvesz oly sok évi munkájoknak gyümölcse, melyért még nagyszüleik is dolgoztak. Látták hogy összeég eleségük utolsó szemig, s csak a mi a testükön van azzal mariadnak s mehetnek akár világgá. Több vagyonos gazdával találkoztunk, kik egy-egy ostornyéllel, vagy holmi haszontalansággal kezükben jöttek elénk, sirva panaszkodva, hogy egyebök nem maradt. A kár megközelítheti az 1 milliót s ebbăl - úgy szólva semmi sem volt biztosítva.

Elszomorodik az ember szive a kép láttán, melyet a lehamvadt falu elénk tár. A házak helyén kormos üszökök, ledőlt falak, csonka kémények s fekete, irtóztató pusztaság terül el. Nemcsak a laházak, hanem a kőépületek is leégtek s a templomon s Csutaklalván kivül alig maradt meg valami. A kormos kövek s fadarabok között található összeolvadt érczkályhák s üvegek tanúskodnak a nagy forróságról.

A nagy szerencsétlenség oka abban keresendő, hogy a kis gyermekek felügyelet nélkül maradnak otthon, nincs óvodáiuk ; továbbá nincs tuzoltó egyesületük s kellő számú fecskendőjük, hogy nem voltak biztosítva s végre főként a rendetlen és összezsúfolt építkezésben. Egy-egy szalag alakú teleken 5-10 épület állott egy-más hátán. E tömkeleget soha se szemlélhettük ama borzasztó gondolatotk nélkül ha itt tüz ütne ki, mily siralmas állapotot okozna. Különben ezen építkezés Gyergyó minden községének hibája.

A hatóságnak legfőbb teendője tehát az lesz, hogy a lakosokat czélszerübb építkezésre kötelezze, készítsen egy tervet, mely szerint a lakosoknak épiteniök kell s egy-egy telekre csak megfelelő számú épületeket engedjen felállitani. Rendelje el a tuzoltó-egyesület létesittését, amely a papíron miniszteri rendeletileg ugyanis megvan, csak végre kell hajtani, szereztessen be annak idején kellő számú fecskendőket. Használjon fel minden eszközt, minden módot arra, hogy jövőben jobban biztosítsák vagyonukat. Adja utasításul az előjáróságnak, hogy a biztosítás eszméjét terjesszék, ha másképp nem, tegyenek uiy, mint a svájczi községek, kötelezzenek minden gazdát erre s a biztosítási dijakat adó módjára hajtsák be. Különben hiszszük, hogy a közigazgatási ha- tóságok a vagyon biztosítás végett erélyes és czélszerü rendszabályokhoz fognak nyúlni. A nép nemcsak nálunk, de egyebbütt sem olyan, hogy minden jót, czélszerüt és üdvöset önmagától létesítene. A remetei, mint sok más tüzeset pedig arról is meggyőzhetett benünket, hogy a kisdedóvodák kérdése mélyen a vagyonbiztosítás kérdésébe is belékötődik.

A megyei törvényhatóság, mely éppen a tüzeset utíni időben gyűlésezett részvéttel érdeklődött a sújtott község sorsa iránt s a hangulatából ítélve, minden lehetőt meg fog tenni a nyomor enyhítésére. A fóispán ur által adott ebéden gyujtést is rendeztek s a főispán ur 25 frttal nyitotta meg az adakozást.

A magas kormány táviratilag két ezer frtot küldött melyet a járás főszolgabírója ki is osztott. A károsultak három osztályba osztattak, melyek közül az elsők 8 frt 50 krt, a másodikak 6 frt 40 krt, a harmadikak 4 frt 30 krt, kaptak. A vagyonosak nem vették igénybe a segélyt. Rendkívül jól esett az adomány, a kormány gyors gondoskodása s a szegény emberek hálálkodva áldották azt, a ki küldte. A segélyből mintegy 300-an részesültek, de utólag még tömegesen jelenkeztek, kik még eddig nincsenek felvéve a károsultak közé; az elöjárósági tagok is leégvén, a károsultak felvétele még hiányos.

Felkéretett tehát a kerület országgyűlési képviselője, hogy a magas kormánynál még egy annyit eszközöljön ki, s a képviselői körökben is inditasson gyűjtést.

Mindez azonban a tönkre jutott lakosságot nem fogja felsegélni, - s kiporolni mindazt, a mit a község egy nap elvesztett, csak országosan nyújtott nagy áldozatok árán volna lehetséges.

Az egész, országhoz intézzük tehát segélyt kérő szavunkat, segítsen a székelylakósok nyomorán, s nyissa meg szivét azok számára, kik előtt a természet keble különben zárva szokott maradni s adja vissza az emberek jó szive a mit a természet elevenen elrabolt tőlünk.

A székely nevet a történet becsültté s kedvessé tette az egész hazában ; a történet bebizonyítja, hogy a hazaszerető székely mindenkor sok vért áldozott a hazáért. Mentsük meg tehát e derék nép minden egyes emberét s ne hagyjunk elpusztulni egyetlen székely községet se; ne legyen kénytelen Moldvába vándorolni! Azonban, hogy a szorgalmas munka révén jobb állapotát lassan-lassan visszaküzdje csak az egész társadalom adakozása utján lehet elérni. Hallgassák meg esdő szavunkat a gyergyói és az egész, megyei községek, társulatok s egyesek s adakozzék mindenki a szerencsétlen társközségnek.

A község lakossága pedig tűrje becsületes megadással a nagy csapást s ne térjen oly útra, melylyel a szánalomra érdemtelennek tüntetné fel önmagát. Bízzék, a bizalomra már az eddigiek után is alapja van.

Nem mulaszhatjuk el, hogy a remetei tűzvészből le ne vonjuk azon figyelmeztetést, hogy a többi községek okuljanak e szerencsétlenségen. Biztositsák vagyonukat, állítsanak tüzoltóegyesületeket, szerezzenek be kellő számú tüzoltó-szereket, tartsanak vizet készen, legyenek létráik.

Az elöljáróságok félévi jelentései mindig a legkedvezőbben tüntetik fel a tűzvész elleni védekezést s egy-egy ilyen eset alkalmával pedig éppen az ellenkező derül ki.

A mint értesülünk a főispán ur Remetén egy tégla és cserépvető-gyár felállítását rendelte el, hogy a nép csekély árban szerezhesse be ezen anyagot, az erdőrendezési hivatal figyemét pedig felhívjuk, hogy a község tulajdonát képező s eladásra szánt 200 hold területű erdőből engedélyezzen épületfákat a lakosoknak.

Csíki lapok, Csik-Szereda, 1892. junius 15