Árok, árok, de mély árok...

Gyergyóremete központjában kicsi, de mélyárkú patak folyik a Csutakfalvára menő út szélén. Mögötte házsor, s itt kapott helyet — többek között — a helyi fogyasztási szövetkezet számos egysége is. Az útról betonhíd vezet át a bejáratokhoz, e hídon pedig vaskorlát védi az átkelőt. Ez a védelem azonban olykor kevésnek bizonyul, nincs olyan év, hogy egy-két ember többnyire erősen illuminált állapotban - ne bukna át a korláton vagy ne csúszna át alatta a jó két és fél méteres mélységben lévő patakba ...

Nyilvánvalóan tenni kellene már valamit. Akár három lehetőség is adott.

Eszerint

1. be lehetne fedni a patakot;

2. el kellene költöztetni onnan a kocsmát és

3. biztonságosabbá kellene tenni a korlátot.

Vagy pedig - netalán! - mértékletességre kellene szoktatni az italkimérés egyes fogyasztóit olymódon, hogy a teljes részegség beállta előtt már megtagadhatnák további kiszolgálásukat. Akkor talán kevésbé lenne mély az árok...


Hargita, 1981. január 24 / 19. szám

Hasonló olvasnivaló