Váratlan helyeken akad az ember szemébe Gyergyóremete neve. Például a Magyar Tudományos Akadémia által a XIX-XX század fordulóján kiadott Magyar Történelmi Emlékek sorozat egyik kötetében.
Gyergyóremetével kapcsolatos érdekes információk a nagyvilágból.
Szeretfalva szeret-e, két karjába temet-e,
világvégi magányában sóhajt Gyergyóremete.
Lábujjhegyen jár a reggel, elindul mint ezer éve,
lesegeti álmos szemmel Ecel, Uzon és Lövéte.
No, nem kell rohanni, az árverést már megtartották 
de azért érdekes tudni, mit árultak eleink. Csaknem 70 évvel az itt idézett árverési hírdetmény kelte előtt Köváry László már ezt írta:
"...sőt a hazában a marosi tutaj-kereskedés által legalább is egy millió p. frtat hoz forgásba: azon termék mondom egyének, községek, megyék, székek törvényhozás gondatlansága miatt, csaknem végpusztulásra jutott, úgy hogy maga Gyergyó mahólnap nem foghat hegyei közül oly díszes gerendákkal elő állhatni, vagy ha igen, még napszáma sem lesz megfizetve úgy oda van a partvidék a rendetlen vágás miatt."
in: Erdélyország Statistikája, írta Kőváry László, Kolozsvártt, 1947, Első kötet, 99. old.
De lássuk a hírdetményt:
1909-ben Gyergyóremete elöljárósága, pontosabban Portik Elek bíró és Kénossy Géza jegyzô a következő hirdetménnyel figyelmeztet a Gyergyó című lapban.
Közhirré tétetik, hogy Gyergyóremete község legelőjén (…) egy darab fakószőrű ökör felügyelet nélkül találtatott és alólírt község elöljáróságának átadatott. A tulajdonos f. évi (…) alólirt község előljáróságánál jelentkezhetik, s tulajdonát beigazolhatja. Ha tulajdonát beigazolni képes, tulajdonos a fenti határidő alatt nem jelentkezik, az állat mint gazdátlan jószág, nyilt árverésen el fog adatni.
Nem tudjuk, hogy hány gazdátlan jószág legelész ma a máséban. És ha ökrökről van szó, akkor nem a remetei legelőn vannak, az biztos...
A Kereszthegy látványa minden remetei ember számára az otthont (is) jelenti. Habár csak a harmadik legmagasabb csúcsa a Görgényi havasoknak, de a faluból nézve ez tűnik a leglátványosabbnak. De hogyan néz ki mindez felülről? És főleg, milyennek látják azok, akik először látják? Érdekes útibeszámolót találtam az Erdészeti Lapok 1898. februári számában, ami ízelítőt ad arről, hogyan látják, látták e tájakat mások:
