író, újságíró
(1935? Gyergyóremete -1992)
A bukaresti 'író-iskola' növendékeként Nicolae Labiş (2.XII.1935-22.XII.1956) költő szobatársa és barátja, (a képen egyenruhában Portik Imre, mellette a nagy román költő). Barátságuknak szentelt életrajzi indíttatású könyve (A halál körtánca. Feljegyzések Nicolae Labiş barátomról, eredeti címe Portik Imre, Hora morţii: Consemnari despre prietenul meu Nicolae Labiş, Editura Oscar Print, 2005) az egyetlen, általam fellelt alkotása. A könyv megjelenésekor nagy vihart kavart, mivel érdekes adalékokkal szolgál a nagy költő halálának körülményeivel kapcsolatban.
Cseke Gábor blogjában találtam rá az itt közölt adatok többségére, amit kiegészítek az általa az Új Élet 1973/4-es számából átvett, Portik Imre által szignált írás részleteivel:
Mindössze néhány szót, amit tőlem tanult, tudott magyarul, de örömünket, bánatunkat egyaránt megértette. Szülőfalum, Gyergyóremete dombos határát járva egyszer csak megállt, és rugdosni kezdte a burgonyaföldet.
- Nálunk is ilyen rossz a föld. Sokat kell dolgozni rajta, s keveset terem. Mégis évszázadokon át ott maradtak az emberek. Nem kerestek jobban termő földet, mert szeretik a helyet, ahol születtek. Sem török, sem tatár nem tudta elűzni őket...
Portik Imre: Labissal a Székelyföldön. Új Élet, 1973. 4. sz. 20. oldal
