Miért még egy oldal Gyergyóremetéről?
Igaz is, végre van hivatalos oldal, kettő is, de mégis... miért is ne? Miért nem csinálhat valaki még egyet? Egy mást. Egy újat.
Végül is az elsőt annak idején én csináltam. Sőt, a másodikat is, mellesleg ez még mindig fent van itt. Na meg persze ezt itt is én csináltam, anno... S akkor mi van: a kezemből kikerült oldalaknak ezek csak töredékét képezik, elhanyagolható részét a tengernyi honlapnak, amit készítettem.
Na de mégis... miért?
Hosszú mese. Talán azzal az óvódás-maroknyi katicabogárral kezdődött ott Bogárosban (na igen, tényleg így hívják) egy szép tavaszi napon... Vagy az első csukával, ami horogra akadt a "kemencénél"... Esetleg lehetett a medve is, amelyik átsétált köztem s apám között a Bakta csorgójánál... vagy a tokos-eper íze Kincsesben... a pisztrángok ficánkolása Kétpatak-orrában ... a pacsirták délben a Bükk útja fölött ... a galambos illata Tercsi nénem kemencéje előtt, vagy esetleg a kenderáztató szaga (illata az emlékeim szerint) a Fedeles híd mellett. A harmatos fű Eszenyőben. A "vénasszony-bűzlentyű" (nem tudtad? fodormenta) nagyanyám imakönyvében. A tanorok mohos kövei a Kelenckőnél. Nagyapám, amint labdarózsát vág az unokáknak egy nyári vasárnapon. A borvíz íze a Nyírszegi hídnál, vagy a központban, a régi kerekes kútnál. A frissen pörkölt disznó Biri néneméknél. A száradó széna illata a Fenek alatt. A nyári hajnalok köde az Ebháton. A szánkó talpa alatt ropogó hó a Bernátban. A parázson sülő galambgomba a Juharosban. A pityókaszedés a Nádon. Nem tudom.
Nem születtem Remetén, "csak" életem meghatározó tizenvalahány évét töltöttem el ott. És ott vannak a gyökereim, anyám sírja a temetőben, nagyapámé, Ferencz (Mélik) Imréé, a néhai gazdatiszt-postafőnök-egyháztanácsosé, de ott fekszik valahol dédapám is, Ferencz Ádám Ádámé a tutajos és gazdaember, és még ki tudja hány generáció. Egyszerű székely parasztemberek, nevük csak véletlenül maradt meg, például az 1848-as forradalmat követő megtorlások jegyzőkönyveiben. De ott voltak, ők is ittak a borvízből a Nyírszegi hídnál, kóstolták a tokos-epret Kincsesben, takartak a Fenek alatt, áztatták a kendert a Fedeles híd mellett, és imádkoztak a templomban fagyos téli reggeleken. És én belőlük (is) vétettem. Ezért tán nem csoda, hogy az anyakönyvi adatok ellenére is szülőfalumnak vallom Remetét.
De talán ez nem is érdekes. Másnak semmiképp sem. A lényeges ebből az egészből az, hogy nekem fontos ez az oldal. Remélem nektek, akik olvassátok, böngészitek, hozzájárultok, nektek is fontos. Csináljuk együtt!
Székely Dénes
(haveroknak csak webGóbé)
