Gyergyó-Remete községe, hogy valahára ezen végtelen zavaros helyzetből kitisztuljon, 1900 év márczius hóban kérést adott be a nagyméltóságú igazságügyminiszter úrhoz, melyben a községi telekkönyv általános helyesbítését kérte. Ez a kérelem akkor Vörösmarty államtitkár úr aláírásával el lett utasítva, mert „Gyegyóremete község határára nézve olyan birtokrendezési eljárás van folyamatban, mely a község telekjegyzőkönyveinek átalakítását fogja maga után vonni, amivel a telekkönyv általános helyesbítése hivatalból lesz összekötendő. Ennélfogva a kérelem teljesítése az 1893. évi 24366. I. M. sz. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezésbe ütközik.“
Igaz, hogy Gyergyóremetén ez időszerint birtokrendezési eljárás van folyamatban, de ennek rendén a telekjegyzőkönyvek átalakítása nem fog bekövetkezni. Azt a tagosítást egyszerűen nem lehet befejezni, ha aztáltalános telekkönyvi helyesbítés meg nem előzi. Ez minden egyéb lenne, csak nem birtokrendezés ! Ma minden egyes birtokos birtoka a levegőben függ; senkinek sem álla nevén azt, a mit ő magáénak ismer.
Ilyen alapon végzett tagosítás folytán mindenki kapna majdnem annyi tagot, a hány parczellája van s e tagok mindenike állandóan ki lenne téve az elárvereztetés veszélyének. Gyergyóremete község első ízben beadott helyesbítési kérése az igazságügyi államtitkár által valószínüleg azért utasíttatott vissza, mert ámbár a telekkönyvi zavaros állapot eléggé fel volt tárva, ez kellőképen bizonyítva nem volt. Azóta azonban működő mérnök pontosan összeírta a helyesbítési eseteket s tételről-tételre kimutatta, hogy csak a külsőségekben 17384 helyesbítési eset fordul elő, mely az összes parcellák 6000-kának felel meg. Hitelesítő mérnök két havi szigorú felülvizsgálás után beadott szakvéleményében kinyilatkoztatja, hogy előleges telekkönyvi helyesbítések nélkül a tagosítás czélja veszélyeztetve van.
Eljáró bíró ugyanezen idő alatt meggyőződött, hogy ily zavaros állapotokat tagosítás rendén külön jegyzőkönyvek alapján rendezni nem lehet azért, mert az eljáró biró nincs felruházva avval a hatáskörrel, mely erre szükséges volna s melylyel a 24.366.1. M. rendelet alapján csakis a telekkönyvi biró van felruházva. A telekkönyvi hatóság feje a törvényszéki elnök által felszólittatván, véleményes jelentésében megerősíti, hogy az összes helyrajzi számok hasonféle helyesbítésre vár s ezen helyesbítéseket egyes kérések utján csak évek hosszú során lehetne rendezni, — de ekkor sem lenne a helyesbítés, soha olyan egységesés tökéletes, mintha az általánosan egyszerre vitetik keresztül.
Végül a birtokosság a napokban újólag beadott kérésében kifejtette, hogy ha ezen képtelen állapotok sürgősen nem rendeztetnek, Gyergyóremete birtokossága menthetetlenül tönk szélére fog jutni. S ha már a létező összes tényezők egybehangzóan konstatálták, hogy Gyergyóremetén a telekkönyvi állapotok annyira össze-vissza vannak kuszálva, hogy azokat a tényleges állapottal összhangzatba hozni nem lehet , tehát a tagosítást befejezni sem lehet mindaddig, míg azt egy általános helyesbítés meg nem előzi; most már pillanatig sem merem kétségbe vonni, hogy az igazságügyi miniszter a fent elésorolt akták figyelembevétele után ezt a kérést visszautasítani semmi esetre sem fogja, mert be fogja látni, hogy Gyergyó-Remetére a 24366—893. I. M. I. 2. §. 2. pontja egyáltalán nem alkalmazható.
Oda kell tehát törekedni szerény véleményem szerint, hogy a székelység kapja meg itthon a maga megélhetési feltételeit s akkor nem fog kivándorolni. Gyergyó népe ez ideig favágás, fafuvarozással és marhatenyésztéssel kereste kenyerét. Maholnap az erdők kipusztitásával a főkeresettől is elesik s kizárólag aránytalanul elosztott silány földbirtokocskájára lesz utalva. Hogy tudjon megélni abból, ha ő annak a kis földbirtoknak is csak biztalója, de nem tulajdonosa s ha folyton ki van téve annak, hogy azt mások adóssága miatt elárverezik ?
Egy nagy hiánya a tagosítási eljárásnak az, hogy épen a legkisebb birtokosok érdekében semmi intézkedést nem tartalmaz. Márpedig ők a tagosítással az eddig élvezett ugarlegelőt veszítik, ellenértékűl annyi méltányosságot megérdemelnek, hogy az elhelyezkedésnél lehetőleg a községhez közelebb eső jobb helyekre helyeztessenek el. De ezt nekik semmi törvény nem biztosítja.
Székely Nemzet, 1901-06-01 / 81. szám
