történész, író

(Gyergyószentmiklós 1908 -1995 )

Gyergyószentmiklóson született, de a család gyergyóremetei származású. Budapesten, Párizsban és Berlinben tanult. Ügyvédi diplomát szerzett 1931-ben Budapest tiszti ügyészségénél helyezkedett el. 1947-ben főügyész helyettes. Fővárosi szolgálata alatt szakkönyvet írt a kisajátítási jogról. 1947-ben három kötetben megírja Erdély jogtörténetét.

(1884-1956) tanító, író

Kolozsvárt jogi doktorátust végzett, tanító lett. Évekig tanított Gyergyóremetén az első világháború előtt, a csutakfalvi iskola igazgatója volt évekig. Már ezalatt jelentek meg verseskötetei. A Hírnők, Pásztortűz, Vasárnap, Új Cimbora, Jóbarát, Erdélyi Tudósító munkatársa volt. Gyermekek számára írt köszöntő könyvet és iskolai használatra elkészítette Maros-Torda vármegye földrajzát. A népiskolák IV.-VIII. osztályai számára szerkesztett magyar Olvasókönyvet, amelyet 1937-ig használtak. A VI.-VII. osztályok számára Egészségtant írt. Szép prózai művei is vannak (Az endrédi leányvásár és más elbeszélések, Szívvel, Az elveszett leány). Apjának Földes Józsefnek, a csíksomlyói tanító-igazgatónak múlt századbeli jegyzeteit felhasználva adta ki didaktikus történeteit és jó tanácsait, János apó tapasztalatai címen.

(Kolozsvár, 1948. aug. 26.) – szociológus, történész

Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte (1968), a Babeş–Bolyai Egyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1973). A gyergyóremetei általános iskolában kezdte pályáját, 1978 óta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Szaklíceum tanára.

honvéd ezredes, Gyergyóremete díszpolgára, 1944

1898. március 11. - 1969. január 1.

1898.III.11-én született Sopronban, Arnhold Zoltán néven. 1933-ban magyarosította a nevét Miskeyre. Elemi iskoláit Sopronban végezte, majd katonaiskolába ment Kőszegre és Kismartonban. 1915 májusától 1916 augusztusáig a Wiener-Neustadt-i katonai akadémia hallgatója amit sikeres elvégzése után 1916.VIII. 18-án avatták hadnaggyá.

Ez után Belgrádba került, mint kiképző. Később századparancsnokként az orosz frontra vezényelték.

Harcolt az olasz fronton, majd 1917-18-ban Erdélyben. 1919-ben a háború után a románok internálták Brassóba. Év végén került haza s Kisvárdán állomásparancsnok lett. Később Nyíregyházára került a katonai parancsnokságra. 1923-ban a XII.gy.ezr. II. zászlóaljának egyik századparancsnoka 1935-ig. Ekkor törzstiszti tanfolyamra, Budapestre vezényelték. 1936 novemberében a V.K.F. 2. oszt. nyilvántartásí alosztályára osztották be és őrnaggyá léptették elő.
1941. szeptember végén az egri 14. honvéd gyalogezredhez vezénylik és az I. zászlóalj parancsnoka lesz.

1942. július 1.-én bevetésre kerül Kurszknál, később a Don-nál:

1943. januárban elcsúszott a jeges lövészárokban és eltört a kulcscsontja, ezért hazakerül a kecskeméti hadikórházba. 1943. március-augusztus között ideiglenesen a HM 1/b osztályára vezénylik. 1943. VIII. 1.-től a marosvásárhelyi 69. határvadász-csoportparancsnokságára kerül és X. 1.-től a gyergyószentmiklósi 65.határvadász csoport parancsnoka.

A magyarországi hadszíntéren a 29. gyalogezred parancsnoka. 1944 szeptemberében elért hozzájuk a frontvonal, s ettől kezdve vonultak vissza, egészen Füzesabonyig, ahol november 6-án a német csapatok váltották le őket. 1944.XII.1-től Jutasra helyezik a 2. kiképző központba. 1945.május 10-én Krunauban amerikai fogságba esett, majd június 2-án Rosenberg környékén az amerikaiak átadták társaival együtt a szovjet csapatoknak.
1945-50-ig orosz fogságban volt. 1950.augusztusi hazaérkezése után egyenest a Mosonyi utcai gyűjtőbe vitték és itt volt egészen 1951.június 14-ig és ezután a kazincbarcikai kényszermunka-táborba internálták. 1953.októberi szabadulása után Miskolc-Tapolcára költözött és a miskolci ÁVH megfigyelés alatt tartotta 1956-ig. Miután Budapestre költözött a családjával, feltételezhető, hogy az ottani ÁVH folytatta a megfigyelést, mert az aktáját halálakor, 1969.január 1-én zárták le.

Forrás: http://www.hatarvadasz.hu/

matematikai szakíró

Kovászna, 1944. febr. 2.

Középiskoláit szülővárosában végezte; 1966-ban a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett matematikatanári oklevelet. 1966–68 között a csutakfalvi általános iskolában, 1968–69-ben a gyergyóremetei, 1969–74 között az erdődi líceumban, 1974–90 között a szatmárnémeti ipari líceumban tanított; 1990-től a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum tanára.

festő

1964 ben született Gyergyószentmiklóson Erdélyben. 10 éves korában balesetből kifolyólag elvesztette a jobb kezét. Iskoláit Gyergyóremetén, Maroshévizen végezte. Autodidaktaként 1985-ben kezdett el festeni fa, és linómetszeteket készteni majd elvégezte a Csíkszeredai Tudományos Művelődési Egyetem keretében szervezett képzőművészeti tanfolyamot, ahol grafikát és festészetet tanult.

orvos-tábornok

1894. december 12 - 2001. június 22.

Vitéz Sepsi-Nagybaczoni Molnár Károly orvos-tábornok Gyergyóremete XX. század eleji hétköznapjainak egyik meghatározó személyiségének, az iskolaigazgatóként ismert, de számos néprajzkutatási eredménye révén is számontartott Molnár Károly fiaként született Csíkbánkfalván 1894. december 12-én. Gyergyóremetén kezdett tanulni Csík vármegye legnagyobb elemi iskolájában, ahol szülei is tanítottak, az apja igazgatóként. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói gimnáziumban végezte, amiként Márton Áron is, aki két osztállyal alatta járt. A gimnáziumot 1910-ben Csíkszeredába helyezték, itt érettségizett 1914-ben. Részt vett mindkét világégésben, az első világháborúban két vitézségi érmet is kapott. 1941-43 között a Marosvásárhelyi Honvéd Csapatkórház parancsnoka, majd egy rövid kitérő után a lengyelországi orosz fronton (ahol tevékenysége révén egyebek között sok zsidó munkaszolgálatos életét is megmentette) 1944 kora őszétől ismét Marosvásárhelyre vezénylik. A világháború után, mivel megtagadja a kommunista hatalom által ajánlott elvtelem alkut, marginalizálódik. 1990-ben 97 éves korában Kéri Kálmán vezérezredes támogatásával Szabad György házelnök javaslatára Göncz Árpád köztársasági elnök tábornokká nevezte ki. Százhat évesen a magyarországi férfiak legidősebbjeként ünepelték. Hosszú élete százhetedik évében 2001. június 22-én hunyt el rövid betegség után.

Alább közöljük az Erdővidéki Lapok 2004/4. (18.) számában, születésének 110. évfordulója alkalmából megjelent részletes visszaemlékezést.

1864. április 4. Sümeg - 1938. november 16. Budapest